Nem szerelmi csalódás volt, de nagyon hasonló. Ami miatt Amerika legmagasabb csúcsáról Amerika legbohémebb, legelvarázsoltabb és legbűnösebb városában kötöttem ki. 

A legszínesebb város

Megmásztam  a csaknem hétezer méteres Aconcaguát (6963m), ami Amerika legmagasabb hegye az Andokban. Aztán hetekig kóboroltam Mendoza (Argentína borfővárosa) utcáin. Hiába rúgtam be egy asadorral (aki a híres argentín marhasültet az asadot csinálja) csak annyit ért, hogy örökre megtanultam, hogy az argentin marhát nem fűszerezzük. Szóval egyetlen megoldás volt: Valparaiso Chilében.

 

színek, kábelek, bűnök

Valparaisoban élt Pablo Neruda. A háza ma zarándokhely, és Pablo Valparaiso legmagasabb pontjára költözött.

valparaisoi utcakép

Valparaiso telis tele van bohém agyament emberekkel és helyekkel. De én csak menni akartam, a kamerámmal a nyakamban, egyedül. Éjjel-nappal. 

bohém világ amerre jársz

Egy nap egy sikátorban éreztem, hogy követnek. Két srác jött utánam, és ott nem sokat szaroztam futni kezdtem. Kirohantam a sikátorból egyenesen egy építkezés közepébe.

a sikátor, ahol féltem

Aztán meg sem álltam a hostelemig. A hostelt egy bohém pár vezette, telis tele volt bohém bútorokkal, tükrökkel. 

amikor nem szólsz napokig senkihez belefér egy selfie

Éjjel megint kimerészkedtem fotózni. Sétáltam  a sötét utcán egyszercsak megállt mellettem egy autó és kiszólt valaki, hogy tegyem el a kamerát. Valparaiso nem játszótér. 

ez még azelőtt készült, hogy megállt mellettem az autó az őrangyallal

Tudom, hogy hova tartok, de nem tudom hogyan

De nekem fel kellett dolgozni, hogy valaki csak úgy otthagyott hatezer méteren egyedül, majdnem öntudatlan állapotban. Aznap hajnalban, amikor az Aconcagua csúcsára indultunk beteg lettem, hasmenésem volt. Semmit sem tudtam megenni, meginni, ami egy hétezres  (6963m) hegyen nem jó. A felfelé vezető út első órájában kétszer ment még a hasam. Inni nem tudtam, de nem is kaptam, mert akivel másztam az félt, hogy beteg lesz. 6400 méterren nagyon fáztam, mert kegytelen volt a szél. Gyakorlatilag kimerülten az utolsó erőmet összeszedve értem fel a csúcsra.

Ámerika tetejéről Valparaisoba rohantam 

Lefelé nem voltam teljesen magamnál, ez azért biztos, mert emlékszem, hogy 6400 méter körül leültem a földre és elkezdtem a telefonomat keresni. Gyakorlatilag “részeg” voltam.  Ekkor a csávó, akinek a neve Richard,  otthagyott. Arra emlékszem, hogy mászok lefelé valami sziklás terepen, s tudom, hogy hova tartok, de nem tudom, hogy hogyan. Órákig tartott amíg visszaértem a sátorhoz, teljesen egyedül, a csávót megkérdeztem mivel töltötte az időt. Azt válaszolta, hogy teát főzőtt, mert szomjas volt. 

Nem aludtam aznap éjjel semmit. 

Valparaisoban egyedül, egy chilei hostel káprázatosan színes szobájában egy üveg chilei vörösborral jól berúgtam. Hajnalban felültem egy munkásokkal teli buszra, tényleg mind rendes munkásember volt és én semmiképpen sem akartam lehányni őket. Hatalmas önerővel ez sikerült, s megérkeztem Santiagoba. Innen pedig vissza Argentínába. Ezért kellett hétezer métert ereszkednem? 

bohém város bohém függönyei

VALPARAÍSO de nagy kacskaság vagy,de buta,buta kikötő, dombosfejű, loboncos, nem volt érkezésed megfésülködni, soha nem értél rá felöltözni, mindig meglepett az élet. (Pablo Neruda) 

karcos kilátás egy felvonóból 

sabor color, ez egy jó bár

VALPARAÍSO, qué disparate eres, qué loco, puerto loco, qué cabeza con cerros, desgreńada, no acabas de peinarte, nunca tuviste tiempo de vestirte, siempre te sorprendió la vida. (Pablo Neruda)

valparaiso legkedvesebb lakója

Fotók: www.anikomolnar.com (copyright) 

A bejegyzés trackback címe:

http://salamandra.blog.hu/api/trackback/id/tr8812567785

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.