Az osztrák-magyar hadsereg egy valódi falut emelt a kétezer méteres meredek hegyormokra. Némi egyensúlyozásra és tériszony-mentességre is szükség van a bejárására. Három csaj: Natasa, Aiga és én: már összeszokott csapat vagyunk. Évek óta járjuk a hegyeket. Natasa szlovén, Aiga északról, valahonnan Norvégiából származik. Szereti a joghurtot ls rajong a szőlőért. Kicsit szokatlan egy szamojédtól.

 

 

Október eleje volt és ez azért különösen jó időszak túrázni, mert egész nap egyetlen emberrel találkoztunk, annál több lóval, bikával, tehénnel, hernyóval. Igen valóságos hernyó invázió volt az ösvényen, találgattuk mi oka lehet, de nem tudtuk megfejteni. A bikákkal jobbnak láttuk nem ujjast húzni, ők persze az ösvényen legeltek, így mi kerültünk. 

 

 

 

 

Háttérben a Kanin

 

 

 

 

Kobarid, azaz Caporetto felől indultunk és a Vrata irányába tartottunk. A cél pedig a Krncica(2140m) hegygerince. Egy keskeny hegyi út előtt parkoltunk le, kb. 800 méteren. Az úton fel lehet menni autóval is, de ezt mi nem tudtuk, így egy órával többet másztunk fölfelé. 

 

 

Ez  a túra összekapcsolható a Krn megmászásával is, de az egy igazán hosszú napot igányel, s az is lehet, hogy bivakolni kell közben. Ami egyébként jó móka, mert ezen a túrán annyi világháborús barlangot keresztezünk, hogy sátorra igazán nincs szükség. A barlangok egy esetleges vihar esetén is kiváló fedelet nyújtanak, de ha villámlik, akkor nem mindegy, hogy hogyan helyezkedünk el bennük. 

 

 

 

 

Ezen a túrán tényleg a történelem egy nagyon meghatározó háborújának közvetlen színterén tapostunk. Tucatnyi bunkeren másztunk át, találtunk bomba darabokat és konzerv dobozokat is és még számos beazonosíthatatlan rozsdás fémdarabot. Valamennyi a harcokból maradt itt.

 

 

 

 

A táj káprázatosan szép, nehéz elkézelni szinte, hogy a harcok közepette ez ne érintette volna meg a katonákat, akiknek persze jobb dolguk is akadt, mint gyönyörködni a hegyekben. 

 

 

 

 

De nem csak szépség van itt, hanem nehézség is bőven. Az ösvények keskenyek, a hegyoldal meredek, a kövek omlanak, s ha az időjárás nem olyan barátságos, mint amilyennek nekünk mutatta magát, van itt villámlás, lavina, kőomlás. 

 

 

 

 

Mi a gerincet követtük végig odafelé, így mindkét oldalsó völgyre ráttunk, ahol káprázatos alakzatokat öltöttek a felhők. Visszafelé a katonai ösvényen jöttünk, így biztosan nem maradtunk le egyetlen bunker látványáról sem. 

 

 

 

 

A szemközti hegyen egy szabályos katonai falu van, megszámlálhatatlan bunkerrel, emeletekkel és ösvényekkel.

 

 

 

 

Túrajavaslat: Ha kétnapos túrát tervezünk, az első nap áljunk meg a gerinc végén a Skutnik csúcsa előtt és keressünk egyet a kényelmes katonai bivakokból. Ágyazzunk meg, és aludjunk, majd a felkelő nap sugaraival együtt folytassuk a túrát a Krn felé. Ha elérjük Kal csúcsát az olaszok bunkereit is láthatjuk, de az osztrák-magyar hadsereg is tüsténkedett itt, alagutat fúrtak, hogy a csúcsot megvédjék az olaszok elől. 

 

Mi azonban visszafordultunk és megpróbáltuk levágni az utat a meredek lejtőn, de az kifogott rajtunk és így visszatértünk a katonai ösvényre. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://salamandra.blog.hu/api/trackback/id/tr6412567795

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.