A hegycsúcson fedél nélkül, némi fedéllel vagy a legextrémebb hegyi házakban aludni életre szóló élmény. 

1. Luca Vuerich bivak/Montasio, Olaszország

Luca egy fantasztikusan tehetséges alpinista és jégmászó volt, aki 34 évesen egy jégmászás közben vesztette életét. Emlékére készült ez a bivak, a Montasio hegygerincen.  Formavilága van, nagyon letisztult és kedvesen berendezett bivak szállás. 

 

Natasa a szlovén gyógyszerész, a világ legjobb gyógynövényszakértője és az egyik  legjobb barátom

Amikor ott jártunk valóságos arzenál volt benne elemózsiából, de mi csak kávét főztünk, az sem rossz dolog 2531 méteren. Akkor szerencsénk volt, teljesen egyedül voltunk, egy csapat stambeccóval (hegyi kecske). 

A Cerla Merlone hosszú és csodálatos túra

Megszokott túratársammal Natasával jártuk be a Cerla Merlone hosszú gerincét, ami tényleg nem egy nehéz túra, de ha rossz az idő, akkor veszélyes lehet a villámlás miatt. Ezért a bivak. És a Friuliban azért sokszor romlik el az idő. 

Itt épp nem olyan rossz az idő, kis reggeli torna a túra előtt fotó: Natasa

2. A Skuta, azaz Túró bivak/Skuta hegy, Szlovénia

A szlovén Skuta (azaz Túró) hegyen a közelmúltban épült fel, nekem az egyik legszimpatikusabb bivak. 

Fotó: Anze Cokl forrás: www.dezeen.com

Nyolc ágy van benne, és a hatalmas  üvegfelületen át a Kamnik hegység vonulatát, a naplementét, napfelkeltét a szobából élvezheted. A szállás elvileg ingyen van, de adakozni lehetséges, sőt elvárt. A házat ugyanis fel kellet építeni, odavinni és fenn is kell tartani. A bivak szállások íratlan szabályai szerint illik hagyni némi élelmet, gázt (nem olyat) a kabinban, pláne, ha el is vettél valamit abból, amit mások hagytak ott. 

3. És alvás fedél nélkül a szabadban, a hegytetőn/Prisojnik, Szlovénia

A Prisojnik 2544 méteres csúcsára indultunk, jó hosszú túra, a Vrsc hágóból felkapaszkodtunk a via ferratan. Itt van az Ajdai lány megkövesedett arca, ami egy természetes képződmény, senki sem faragta oda.

Az Ajdai lány, fotó copyright: Molnár Anikó

Viszont ha jó sziklamászó vagy átmászhatsz rajta. A legenda szerint a lány jószívű volt. Segített átkelni az embereknek a havas hágón.  Egy este meglátogatta egy pásztor feleségét a Trentában, aki nemrég fiat szült. Mivel az anya aludt, az Ajdai lány nesztelenül a gyerekhez ment, és megjósolta, hogy elejti majd a Zlatorog aranyszarvú kecskebakot, és annak szarvaival nagy gazdagsághoz fog jutni. Amikor az Ajdai lány testvérei megtudták a jóslatot, elátkozták őt, mert a Zlatorog halálát jósolta meg. Amikor visszatért a Prisojnik hegyre, kővé változott.

A háttérben a szlovén Alpok, f: Molnár Anikó

A csúcsig tényleg könnyű menet, kis mászás , aztán a gerincen kell menni elég sokat. A csúcson viszont nagy szél volt, ezért kicsit a hegytető alatt ágyaztunk meg.

Keep sleeping... fotó: Natasa

Nagyon nagyon szeles és hideg volt így is az éj. Vagy a hálózsák volt kevés. Másnap a hegy másik oldalán ereszkedtünk le, így átkeltünk egy másik hatalmas sziklaablakon. Útvonalunk, ha valakit érdekel: Vrsic - Prednje okno-Prisojnik-Jubilejna Pot-Zadnje Okno-Vrsc. Éjjeli elfoglaltságunk madáretetés volt.

Natasa és a Triglav fotó: Molnár Anikó

4. Télen a Matterhorn tövében

Sokat készültem erre az éjszakára, néztem az időjárás-jelentéseket, biztosra kellett mennem, ha  a csillagos égbolt fotózása volt a cél. Olaszországból indultam az összes fotós cuccommal, hálózsákkal, élelemmel, kávéval. Átsíeltem Zermattba, majd fölmentem a sílifttel a síházig. Egy düledező viskót kell elképzelni, ahol ült egy sílift kezelő. Stefan rendes svájci hegyi ember, nem sokat kellett fűzni, hogy megengedje, hogy éjjelre átvegyem a bunkert. Így zárás előtt fél órával visszamentem, megmutatta hol van a kályha, amit aztán nem mertem begyújtani. Ágy nem volt, csak néhány szivacs volt a sarokba dobálva.

Fakunyhó selfie

Elég hosszú volt az éjjel rajtuk. Nem baj, sokat fotóztam, éjjel, majd hajnalban keltem a napfelkeltét is megörökíteni. 

5. A Gouter ház a Mont Blancon/Franciaország

A legextremébb helyen épült ház talán a Mont Blanc-on 3863 méteren álló Gouter házzal(ami egyáltalán nem a legmagasabban lévő menedékház, mert az a Capanna Margherita 4554 méteren a Monte Rosa csoportban), ami a maga nemében valóban egy új világot képviselt. (Nem az első un. önnfenntartó ház, s nem is igazából önnfenntartó-de erről majd később) Formájával és a technológiájával azonban mindenképp egy új generációt képvisel.

fotó: Molnár Anikó

A különleges ovális formájú menedékházat, ami állítólag így a legellenállóbb a szélnek, végül némi késéssel  2013-ban adták át, összesen 120 férőhely van benne, noha köztudott, hogy a Mont Blancon mindig tömegek vannak és a házban, ha jó idő van, túl kevés az ágy. De a CAF (Francia Alpinista Szövetség) így akarta elejét venni annak, hogy katasztrofális tömeg legyen  a hegyen. Nem sikerült.  Ugyanis a kötelező foglalás ellenére nem tudták megakadályozni, hogy azok is jöjjenek, akiknek nem sikerült foglalniuk, mert ha jó idő van, akkor mindenki a csúcsra akar menni. És arra építenek, joggal persze, hogy kidobni a fagyba úgysem fogják őket. Így a házban megszokott jelenet, hogy  a földön fekvő embereken keresztül kell mászni. A Mont Blanc csúcsa a háztól 4 kilométerre van, de ami érdekesebb, 1000 méter magasságkülönbséget kell fölfelé leküzdeni a már ritka hegyi levegőben.

Felhők fölött aludni jó  Fotó: Molnár Anikó 

A szél kegyetlenül erős tud lenni (elérheti a 300 km/h sebességet is), s talán nem is  a hideg, hanem a szél a legnagyobb ellenség. A hideg ellen fel lehet öltözni, de ahogy egykori tanítómesterem, Várkonyi László (Isten nyugasztalja a Mount Everesten) mondta mindig, a szél megöli az ember lelkét. 

Önfenntartó ház

A ház külső rétege nem oxidálódó lemezekből és 55 három rétegű ablakból áll. A rétegek között argon és kripton gáz van  a jobb szigetelés érdekében. A föld alatt helyeztek el nyolc egyenként 3000 literes hóolvasztó tartályt, a vízkészlet fenntartása érdekében. Amikor  a ház zsúfolásig megtelik emberekkel, s ez csúcsszezonban szinte minden nap így megy,  a belső hőmérséklet akár 35 fokig is felmegy, vagyis valóságos szauna van benn, míg kinn mínusz 20 fok és süvítő szél tombol. A légcserélő berendezést úgy alakították ki, hogy az elhasznált meleg levegővel fűtik fel valamelyes a kinti fagyos friss levegőt. Ami a legnagyobb feladat, az az elektromosság. Csaknem 100 négyzetméternyi napelem borítja  a házat, de tartós rossz idő esetén  olajat használnak. Valójában ez és a főzéshez használt gáz az, ami a ház káros anyag, (fosszilis tüzelőanyag) kibocsátását adja, vagyis nem nevezhető teljesen önnfenntartónak és környezetre ártalmatlannak. 

De ez az a probléma amit a zürichi egyetem építészeinek sem sikerült megoldaniuk, amikor a világ első majdnem önnfentartó házát a Monte Rosa házat tervezték a Dufour Spitze, Lyskamm, Breithorn és a Matterhorn által körülvett Gorner gleccser tövében. 

6. Monte Rosa Hütte-2883 méter/Gorner Gleccser, Svájc

Ez az ötemeletes napelemekkel körülbástyázott modern hütte már hét  éve épült, s tényleg ez volt az első “majdnem” önnfentartó hegyi ház. De mivel ide út nem vezet, helikopterrel kellett  2883 méterre szállítani 200 tonna építőanyagot. A helikopterek 3000 alkalommal szálltak fel. S a mai napig bár a személyzetnek gyalogolni kell, a bevásárlást helikopterrel intézik. Ez semmiképp sem nevezhető környeztbarátnak, hiszen a kerozin végterméke a tiszta hegyi levegőbe kerül.

MInt egy hegyi kristály úgy ragyog  f: Molnár Anikó 

Az ezüstösen csillogó kristály alakúra tervezett épület rozsdamentes acél alapokra épült, teljes egészében faszerkezettel és alumínium-lemezekkel burkolták be, a házat egy titokzatos gépházból működik. Azért titokzatos, mert hiába könyörögtem nem engedtek be. Naná, Svájcban vagyunk. A gépház automatikusan üzemelteti  a házat, akkor is, ha senki sincsen éppen fenn. Én már öt hegyi házban dolgoztam, köztük egy rendes, igazi gleccseren lévőben is, ami épp a Monte Rosa Hüttével szemben álló Lyskamm nevű négyezres hegy másik oldalán áll, s noha már megelégeltem ezt a munkát itt elfogott a vágy, hogy újra belevágjak.

a Monte Rosán ilyen hegyet mászni f: Molnár Anikó

De aztán el is szállt, mert  a kaja viszont olyan rossz, mint amennyire egy svájci hüttében ez sajnos szokásos. Maggi ízek, hiába a steril ultramodern konyha, s az igencsak magas árak, a kulináris kultúra sajnos nem Svájcban született. Egy féplanzióért 90 svájci frank körül kell fizetni, ami nagyon sok egy magyarnak, de az olaszoknak is. Nem is száll meg itt senki, aki fenntről, vagyis Olaszország felől, vagy a Dufour csúcsról jön, hanem megy egyenesen Zermattba, innen kb két óra még a Gornergrat, aztán vonattal le lehet ereszkedni az Alpok svájci csodavárosába. 

A Monte Rosa hütte viszont az eddig általam látott hegyi házak közül a legkényelmesebb szobákkal felszerelt ház. Az emeletes ágyakon akár fel is lehet állni, olyan magas a szoba. Hatalmas és világos terek vannak. Az étkező tere is nagyon világos, egyedi mintázatú fagerendákkal osztott átlátható terek. Minden fehér, üveg, vagy fémborítást kapott. A fény állandóan éri a házat valamelyik oldalról, a szobákat széles lépcsőrendszeren át lehet elérni. A mellékhelyiségek is modernek, a toilett öblítése gleccservízzel történik. 

Sokan nem szeretik ezeket a házakat, tájidegennek tartják, de hát őszintén 2- 3000 méteren mi ne lenne tájidegen. Talán egy jégbarlang. De ha már az alpesi ember kitalálta, hogy márpedig menedékházakkal kell teleszórni az Alpokot, hogy a hegymászásból ipari méretű bizniszt lehessen csinálni, szerintem egyáltalán nincs azzal gond, hogy modern stílusú épületek kerülnek a hegygerincekre. Ezeket az épületeket amúgy le lehet bontani, arrébb lehet tenni, mint ahogyan ez is történik velük időnként. 

Hogyan lehet lakni egy autóban? Mert én abban lakok az év egy részében, a másik részében bérelt lakásokban. Mindig máshol. Általában a hegyekben. 

1. Mit?

Azt amire vágysz. Mindig egy Subaru Foresterre vágytam. Amikor a kis Fordom 210 ezer kilométer után már fenntarthatatlanná vált elindultam megkeresni egy használautós haveromat, hogy adjon nekem egy jó kis egyterűt. Ez olyan praktikus megoldás lett volna. Volt összesen két és fél millám. Szétnéztem és ott volt. A Forester. Ráadásul dízel, piszok sok kilométerrel, de hát kellett. Az összerázódás nem volt könnyű. Félek is, hogy mi jön még, de most jól vagyunk együtt, s nyilván ez nem tarthat örökké. 

2. A berendezés, szükséges felszerelések

Az első és legfontosabb, hogy attól, hogy az autóba befér valami, még nem biztos, hogy nélkülözhetetlen. NEM szabad telezsúfolni a kocsit, mert akkor nem marad tered.

laptop, wifi, moleskine, kávé

Nekem van egy nyári és egy téli zsákom, abban vannak a ruháim és mivel csak késő őszig kempingezek, csak a nyári cuccaim vannak velem. Egy azaz 1 darab zsák. Ennyi ruha elegendő kell, hogy legyen, és igen magassarkú szandál is van az első ülés alatt. Szóval minimál felszerelés, ami nem kell két hónapig, arra egyáltalán nincs szükséged. A Foresterben aludni jó. Aludni alapvetően olyan autóban lehet jól, aminek a hátsó tere egy lapos raktérré alakítható, nyilvánvaló, hogy gödrökön, kiálló ülésrészeken nem lehet elfeküdni. 

 

A matrac 

Kell továbbá egy ágy. Mászó létemre nyilvánvaló a 2 in 1 megoldásként funkcionáló úgynevezett crash pad, ami három részre összecsukható matrac, így amikor kiveszem a mászáshoz szolgál, amikor beteszem az alváshoz. A crashpad felülete rücskös, nem kellemes tapintású, vagyis kell rá tenni egy takarót, ami praktikus is, mert mosni is lehet. Kell továbbá egy meleg hálózsák, egy kávéfőző, gázfőző, és egy bicikli tartó. A többi luxus. Mint nekem például a kispárna. 

reggeli kávé

Az iroda 

A munkához egy jó aksival rendelkező laptop, egy mobil-wifi készülék, könyvek, valamint fejlámpa.

Bárhol, bármikor... majdnem 

3. Szálláshely választás

Előnyök: Bárhol, bármikor

Korábban sátorral nyomultam, de drámai életmód javulást okoz egy autó, amiben rendesen lehet aludni. És ha esik, akkor leírhatatlan a különbség. 

Svájból menekültem le októberben egy menedékházból, ahova egy fotós munka miatt mentem: a menedékházról kellett képeket készíteni. A házban összesen 3 vadász volt, köztük a ház tulaja a megrendelő. Először csak kísérgetett mindenfelé, mutogatta a gombákat a ház körül, meg a kis virágokat, hogy  azokat fényképezzem le szépen, gondoltam ok, mégis csak ő tudja mit akar a honlapjára tenni. A pasi azonban egyre közvetlenebb lett és olyan poénokat engedett meg magának, amiket csak udvariasságból nem értettem, amúgy elküldtem volna  a fenébe. Aztán a második nap reggel kiütésekkel ébredtem és éreztem, hogy nem bírom tovább. Mondtam, hogy  a képek már megvannak, én pedig innen most  elmegyek. Összeszedtem a cuccom és nekivágtam az ösvénynek. A völgybe leérve megkerestem a csávó irodáját, átadtam a képeket a titkárnőnek, felvettem  a honort, aláírtam mindent, aztán elindultam Svájcból Olaszországba. Nem számítottam rá, hogy kb. öt órát fogok még autózni, lassan beesteledett és nagyon fáradt lettem. Egy hágóba értem ahol csodás fények voltak, én már tök nyugodt voltam, hogy elmenekültem és úgy döntöttem, hogy akkor itt alszom.

Hálistennek egyedül sem voltam a hegy tetején, mert egy pasi a másik parkolóban egy kisbusszal érkezett, s szemmel láthatóan ő is alvóhelyet keresett. Nufenen Passnak hívják a helyet és káprázatos a kilátás. Reggel  pedig rasta birkák társaságában ébredtem. Kávét főztem, olvastam egy kicsit, aztán elindultam Olaszországba. 

Nem mindenhol, nem mindenkor

Sok, nagyon sok helyen nem  aludhatsz a kocsiban, de én nem ezekre a helyekre járok. Nemzeti Parkokban, városokban értelemszerűen nem lakhatsz autóban. Ezeket a szabályokat be kell tartani, már csak azért is, mert nyilván nem aludnék nyugodtan, ha izgulnom kéne, mikor jön a rendőr. 

Ez a kedvenc helyem aludni, Soca part, Szlovéniában

Hátrányok: veszélyes

Aludni benne nem annyira, mert éjszakára be lehet zárni belülről, és azért soha nem alszom gázos helyeken (na jó egyszer már előfordult). A mászóhelyeken, sziklák környékén, hegyekben vagy megszokott dolog az ilyen szerzet, mint én, vagy pedig tényleg veszélytelen, mert senki nem fog megerőszakolni, kirabolni stb. Vagy legalábbis naív voltam, eddig. A probléma ugyanis az, hogy nincs hova tenned a cuccaidat, azok értelemszerűen az autóban vannak. Namármost nem valószínű, hogy valakinek kell a te fehérneműd, vagy mászóköteled, de azért soha nem lehet tudni. Franciaországban a Verdon kanyonban másztam, s szerencsétlenségemre a komputert a kocsiban hagytam. Mire visszatértünk a “szállásra” az autóablak be vol törve, a komputert és a tartozékait elvitték. Ezt már egy másik posztban elmeséltem, borzalmas volt, két napig bőgtem. OK megtanultam  a leckét, de azért nehéz menedzselnem az életem, ha pl. futni akarok menni, s a nyakamon lóg egy laptop, egy fényképező x darab objektívvel…

4. Pénz is kell

Kétségkívül kevés pénzem van, kevesebb, mint amikor full time munkahelyem volt. DE ez választás kérdése, szezononként dolgozni orrvérzésig, majd hónapokig szabadnak lenni egy másik életforma. Nem jobb, nem rosszabb, más. Az autó kétségkívül olcsóbb, mintha szállodákban kellene élnem, szobákat kivenni, vagy kempinget keresni. 

5. Higiénia

Nyilván nem ugyanaz a fíling, mintha reggel besétálsz a pihe-puha ágyból a fürdőszobádba, de pl. egy  folyóparton vagy a tengerparton aludni azért nem is feltétlenül rosszabb. A mászóvilág elég nyitott, szinte mindenhol akadnak barátok, alkalmi haverok, akik  meghívnak egy zuhanyra vagy ahol kimoshatom a ruháim. A kempingekben sem néznek rád furán, ha csak zuhanyozni térsz be, egy-két eurorért általában megoldható. Itt amúgy mosni is lehet általában. 

Bónusz: A Forester tetőablakos, így éjjel ki lehet nyitni a tetőablakot és bámulni a csillagokat. Aztán elaludni a baglyok huhogására. Ha esik, úgyis felébredsz. 

A szabadság már egy teli tank az üres úton...  Hmm.

Az alábbi beszélgetés és írás 2011-ben készült:

A  legsikeresebb magyar expedíciós hegymászót az ország igazán azután ismerte meg, hogy két éve egy a Magas-Tátrában elszenvedett balesete után amputálni kellett jobb lábszárának térd alatti részét. Erőss Zsolt, akinek felépüléséről “ A hópárduc talpra áll” címmel dokumentum film is készült, 2010-ben megmászta kilencedik “nyolcezresét”, a  8516 méteres Lhotsét, 2011-ben pedig, amikor a beszélgetés zajlott, a lavina-veszélyes Annapurnára (8091 méter) készült. 

Erosszs1.jpg
Erőss Zsolt

Erőss Zsolt mogyoródi házát szépítgeti éppen, miközben a kétéves Gerda a földön krétákkal játszik és megszólal: “apa arról beszélj, hogy én vagyok”.  Erőss Zsolt elneveti magát, de a kérés és a kérdés is komoly. Mit érez amikor a veszélyes himalájai csúcsokon mászik épp, s a lányára, családjára gondol?-merül fel mindenkiben a kérdés. “ Azt mindig itthon kell eldönteni, hogy az ember mit akar, ott kinn már ezen nem lehet gondolkodni. Meg kell feledkezni mindenről, ami itthon van. A hegyen már nem lehet azon meditálni, hogy kell -e nekem hatezer méteres magasságban hatost mászni. ” -mondja miközben lányát figyeli. ( a sziklamászó nehézségeket egy nemzetközi skálán egytől tizenegyig osztályozzák) 

zsolt2.jpg

Erőss Zsolt  szerint szerint nagy hiba az extrém sportokat a magas kockázatú tevékenységek közé sorolni, s azzal “bünteni” az extrém sportolókat, hogy bizonyos  tevékenységek közben elszenvedett balesetek ellátását nem fizetik. A hegymászó úgy véli, ezzel azt üzeni a törvényhozó, hogy a passzív élet az értékesebb. “Akik az extrém sportot elítélik, azok azt mondják hogy az aktivitás nem érték.” - állítja. Szerinte keményen fel kell lépni az “extrém-törvény” ellen, amibe szerinte belefér az, hogy ha valaki megsérül sziklamászás során, akkor mondja azt, hogy öngyilkos akart lenni, mert így más besorolás alá esne. 

“A természetben minden valós, igazi kalandok vannak, igazi megmérettetés. És a fejlett világban a hegymászás tömegsport, mert az embereknek erre van igényük. A hegymászás  kemény feladat és jól el lehet benne fáradni. Sokan már azt sem tudják, milyen elfáradni valamilyen fizikai aktivitás következtében. A síelés azért lett tömegsport, mert nem kell annyira elfáradni benne. A passzivitás nem érték már nyugaton, csak itthon.” 

szöveg és fotó: Molnár Anikó

salamandraoutdoor készítette ezt a képet.

salamandraoutdoor készítette ezt a képet.