Így túrázunk mi...dalban mondja el Tibor

ez a dal végigkísérte az utunkat, Tibor csak a refrént variálta, vagyis hol izzadt, hol nem. Ebből tudtuk, mennyire fáradt.  Amikor pedig nagyon fáradt volt, már nem is énekelt, noha izzadt....

 

Szóval Cortina d'Ampezzo mellett kempingeztünk, a Boite folyó partján. A kempingről ráláttunk a Fiames-re és a Col de Rosa nevű hegyre, ahol a ferrataink vannak. Első este nem volt semmire erőnk, csak sátrat állítani és sörözni. Másnap amúgyis korai indulást terveztünk, úgyhogy a pizzázás után bebújtunk a sátrakba.

A kemping bejáratánál kanyarodtunk rá az erdei ösvényre, ami a ferratahoz vezet. Egy hómezőhöz értünk, amin átvágva elkezdődött a drótos rész. A ferrata kezdete is elég nehéz D-vel jelzett szakasz, de közel sem olyan nehéz, mint az osztrák társai. Kellemes "örömmászás" ez, néhol a gernicen haladtunk, egyik lábunk a gerinc jobb, másik pedig a bal oldalán. Volt egy két igazán élvezetes mászás-feladat, amikor például egy kémény fölött kellett átlépegetni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán újabb hómezőt kereszteztünk, és hamarosan egy drót nélküli bevágásban araszoltunk fel, egészen a csúcsig. Itt Tibor egy sajátos technikával: a madzagon körkörös technikával lóbálva a fényképezőgépét egy rövid kisfilmet készített. Konyi előkapott a "mindentrejtő" zsákból egy kalapácsot és egy dolomit darabot kezdett ütlegelni. Amikor szétvert egyet, fura szaga lett: ezt szagolgattuk a csúcson. Dusi pedig a kalapács láttán megint magára talált.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Este a csapat egyik felével Cortinába sétáltunk. Ebben a városban, ha leülsz egy kávéra, vagy csak az utcán egy padra, mindenhol a Dolomitok fantasztikus csúcsai vesznek körül. Az olaszok élnek, bringáznak, csajoznak, pasiznak...igazi dolce vita:) mindenhol. Mi is dolce vitáztunk egy kicsit, aztán némi táplálékot vettünk magunkhoz és visszamentünk a többiekhez. Másnapra szerettünk volna friss időjárást nézni, de Dusán a szokottnál hoszabb ideig bűvölte kompjúterét, máskor ilyenkor már rég internetezik a sátra előtti zöld kempingszéken....És legalább öt klímaberendezést elad.  De most nem... aggódni kezdtünk és megkérdeztük mi a baj. Dusán türelmesen nyomkodta a laptopját, mert tíz perce már azzal küzdött, hogy a mászás során elkopott ujjlenyomatát felismerje a  gépe.....

Másnap korán keltünk, mert egy durva vihar volt beígérve délutánra, azt meg nem szeretjük a hegyen. Reggel nekirontottunk a Fiamesnek, gyönyörű napsütésben másztunk végig és itt hangzott el Tibitől a címadó dal is:) Tibi nem is kereste a lovát, amit csak akkor szokott, ha igen kétségbe van esve, vagyis fáradt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A csúcson is pazar idő fogadott minket, salewakat etettünk és dolce vitáztunk Cortina felett. És el kellett indulni lefelé...kivételesen nem a ferratan, de azt még nem tudtuk pontosan melyik úton. Ugyanis a lefelé vezető utat vastag hótakaró fedte. Ez annyira nem zavart minket, Konyi lépéseket vágott, egy két hólejtőt átszeltünk és egy kisebb sziklafal felett átlépegettünk, aztán elértünk egy nagy hófolyosót (kuloárt -hegymászónyelven) és innen hawai volt...a havon csak lecsúsztunk, fantasztikus élmény, május végén, tűző napon, havon csúszkálni egy szál bakancsban.

 

Még várt ránk egy kis erdei túra, de hamarosan a kempingben voltunk. Itt ért minket a beígért égi zuhany, de az öt perces!!! vihar után szikrázóan sütött a nap a Fiamesre, ahol aznap jártunk. A sátrakból nézve hihetetlen, hogy ott fenn álltunk...Elindultunk közösen Cortinába, kávé, pizza, amore: dolce vita... ahogy az olaszok ezt nagyon tudják....de mi sem vallottunk szégyent.

Másnap újra korán kelés és egy olyan ferratara indultunk, ahol mi első magyarok lehettünk, mert egy eldugott völgybe tartottunk a Canellone nevű útra. Itt van a Dino Buzzattiról elnevezett ferrata is. A völgy amúgy csodaszép, és egy patakon is átkeltünk, ahol egy félmeztelen olasz lovag felajánlotta hatalmas botját Juditnak segítségül, de Őt nem olyan fából faragták, hogy egy idegen férfitól csak úgy elfogadjon egy szerszámot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ügyesen át is keltünk a folyón, és kisvártatva egy csinos menedékházhoz értünk. Itt még elborzadva meredtünk a sziklafalra, ami előttünk állt, de hamarosan már rajta csimpaszkodtunk. Annyira nem volt nehéz, minta mennyire a nehézsége indokolta volna, az óvatos olaszok E-re , vagyis extrémre taksálták, de valószínűleg csak elriasztásképp. Itt kicsit azért nyögdécseltünk, de miután az út csak 70 méter, azért teljesítettük. Egy hólejtőn lecsúsztunk én egy óra múlva a patakban fürdőztünk. Tibor itt gyártott egy sorozatot a lucskosmokus.hu weboldalára:))

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán visszaautóztunk a kempingbe egy-két fantasztikus hágón átkelve. Egy ízben több száz birka állta utunkat, de ezen az olaszok cseppet sem akadtak fenn, türelmesen végigvárták, amíg a nyáj  levonul az útról. Este a szokásos dolce vita program: sör, pizza, pizza , sör....

 

Másnap tényleg jött az eső, ezért úgy döntöttünk, hogy előre menekülünk. Sátorbontás és irány Ausztria, egy dögös ferrata Döbriachban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A ferrata D/E nehézségű, de ez már igazi osztrák mértékegységnek számít, tehát tényleg nehéz. Gyönyörű fal, gyönyörű kő. A vicces osztrákok még vicces hegyimanókat is elhelyeztek az erdőben a mászóknak....Tibor és Judit tartott velünk a klettersteigre és becsülettel végigcsinálták. Tibor lába magáért beszél...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azért nem olyan súlyos, mint amilyennek látszik. Valójában egy nőt mentett le a hegyről, aki lezuhant, de Tibor aláállt és testével védte meg, attól, hogy egy tüskebokorba zuhanjon.

 

arrivederci a dolomitok 2-n, és a dolcissima dolomiti túrán!!!!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://salamandra.blog.hu/api/trackback/id/tr301150729

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Thera 2009.06.14. 12:42:23

Honnan vettétek a Dolomitok nehézséginfóit?

Dino Buzzati valahol PD nek van irva, klettersteig.de - B/C-nek.

Hofler / Werner szerint lehet max E-s (Bár inkább D szerintem ott is) - de az meg egy G ig menő skála, a tiszta D az inkabb F.

A Col Rosa meg H/W szerint E es a Fletcher/Smith szerint 3B. Egyik sem tiszta D hanem inkabb C szintet jelent.

Várkonyi-Himalája.expedíció 2009.06.19. 16:28:22

@Thera: higabor
Bocsánat, hogy csak így hozzászólásban válaszolok Anikó helyett, hisz ő a bloggazdasszony, de ő igazoltan távol, megérdemelt pihenőjét tölti Bovecben, a döbriachi triatlonon elért dicséretes második helye után! A ferráták általunk emlegetett nehézségéről érdeklődsz. Nos az első kérdésre a válasz :
A Dino Buzzati nem annyira”via ferráta” mint inkább „sentiero atrizzato”. Vagyis helyenként egyszerű módon biztosított, és létrázott jó hosszú mászóösvény. Ha a sziklaszűkületeken, szorosokon keresztül nem tömött hátizsákkal mászunk , még csak meg sem kell izzadnunk. A nehézségének az értékelése nagy szórással ugyan, de közepes.
Fl / Sm 2 C ; klettersteig.de B/C ; viaferrata.org PD ; vieferrate.it „moderamente Difficile” ; itinerialpistici, pareteverticali „Difficile” ; gipfelguide 2 ; Hüsler „media” ; jose mondja: C ; Societa degli Alpinisti Tridentini EEA – D . Nekem régóta Hüsler a mértékadó, hozzá „szoktam”.
De könnyen lehet, hogy a kérdésed igazából nem is a szövegben csak megemlített Dino Buzzati útra vonatkozik, hanem a mászott Canalone ferráta nehézsége érdekel, amit úgy emlegetünk, mint kicsit magasra értékelt E-t. Itt már kisebb a „szórás”. Fl / Sm 4 A ; klettersteig.de C-D ; viaferrata.org D+ ; vieferrate.it „Molto Difficile ma estremamente breve” ; jose mondja: olyan D, mint a Stella Alpina, Hüsler „molto difficile” ; a legújabb olasz kaller pedig öt vörös csillagot ad ötből.
Az Ettore Bovero ferráta a Col Rosára ennél könnyebb, bár amikor a csúcsról visszafelé is ezen másztunk le, erre még nem mindenki tett volna esküt. Fl / Sm 3 B ; H / W E ; klettersteig.de C ; vieferrate.it „Difficile”
viaferrata.org D ; Hüsler „difficile”. Ezen az úton a beszálló hasadék feletti kulcshelyet C-D –nek tartom, és én az előforduló legnagyobb nehézség után sorolom be az utat.
Ami a különböző skálák közötti átjárhatóságot, átválthatóságot illeti, én még ott tartok, hogy a H/W E fokozata (szó szerint: „additional mountain experience and climbing ability necessary”) az Fl / Sm 4 B –re váltható (szószerint: „ demanding, steep ascending, require a degree of mountain experience” ), azaz francia TD /trés difficile/, olasz MD /molto difficile/, amit aztán osztrák D-nek is elfogadnék.Remélem sikrült válaszolni a kérdésedre! Üdv: Konyi