Sírkövén ez a felirat  áll: EXCELSIOR! (vagyis csak felfelé!). Franciaországban temették el, miután 1885-ben Ottó bátyjával elérték az addig elérhetetlennek tűnő  franciaországi Meije 3982 m-es fő csúcsát, a Grand Pic-et. Néhány nappal később a hegy déli oldalán a gerinc előtti utolsó falrészen lezuhant és meghalt. Elszakadt a mászókötele. Dr. Zsigmondy Emil 24 éves volt.

Rövid élete hegymászó pályafutását korán kezdte: alig volt tizenhárom éves, amikor megmászta a Falkenmauertörlt és két év múlva, tizenötévesen egy 26 órás túrán 68 kilométert gyalogolt és 2600 méter szintkülönbséget tett meg a Resseck 2959 méteres csúcsáig. 1879-ben mászta meg az addig legyőzhetetlennek tűnő Feldkopf csúcsát, amit tiszeletére Zsigmondy csúcsnak neveztek el. De róla nevezték el  a Meijle hegyén lévő Zsigmondy-csorbát, és  a Dolomitokban a Zsigmondy hüttét és a Zsigmondy-gerincet is. A Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség egyik legrangosabb elsimerésének szánta a Zsigmondy plakettet. Igen ám, de az alapító okiratba beletették, hogy csak olyan hegymászó adhatja át a díjat, aki már megmászta a Zsigmondy csúcsot. De ilyen nem akadt!

 

Mi nem ezért szemeltük ki a Zsigmondy csúcsot(3089m), hanem mert lenyűgőző formájú csúcs. Szerintem a Matterhornra ( a toblerones csúcsra) hasonlít. Ide indultunk  tehát ez év októberében. Kövér Hédi, Windisch Judit, Konyi (Várkonyi László) és én.

 A Zsigmondy-csúcs 3089 méteres tömbje messziről

 

Az, hogy a Zilletral  az egyik legszebb völgy az Alpokban, hamar kiderült. Az út a Berggashof Breitlahner fogadó parkolójától egy csodálatos szurdok mellett indul. Alpesi gazdaságok mellett haladunk, hamarosan egy fantasztikus sajtüzemhez érünk, ami nem éppen üzemméretű és egy idős úr álldogál az ajtóban, aki mellett nőnemű lény nem tud úgy elmenni, hogy a bácsi ne érjen hozzá.

A sajtja (sogenannte bergkase) viszont kárpótol az abúzusért. Különösen azért,  mert a bácsi számolni már nem nagyon tud, vagy akar: így 10 euroba kerül 10 deka sajt, mert így a súlyról azonnal megmondja az árat, nem kell számolgatni. Itt legalább nincs infláció.

 

Az úton úgy félóránként egy pazar alpesi hütte áll, nyájas alpesi asszonykákkal, akik remek alpesi tejből készült tejeskávét adtak. Kicsit túlzás ez az überkomfort, az ember úgy érzi magát, mintha egy promenádon sétálna, s nem hegyet mászni indulna. 

 

 

 

 

 

A táj lenyűgöző: jobbról a Hintertux gleccser, az út mellet fenyvesek, s három óra múlva feltűnik a csoda.  Nem még nem a Zsigmondy-csúcs, hanem az Alpok egyik kétségkívül legszebb s legpazarabb hüttéje : a Berliner hütte, 2042 méteren.

A völgy mélyén a Berliner Hütte

 

A lusta osztrák turistákat egy csillében ülve húzzák fel ide, de akik túráznak, azok is leginkább csak a hely kedvéért jönnek fel. Megalszanak, vacsoráznak, kártyáznak, s másnap lesétálnak.

 A Berliner hütte 1898-ban épült

 

A hütte elképesztő: a vacsorázó helyiség olyan mint egy palota táncterme, a csillár malomkerék nagyságú. S az árak egyáltalán nem vészesek. A vörös szőnyeges folyosóról nyíló négyágya szobáért fejenként 12 eurot fizettünk (alpin kártyás ár). A szoba mellett melegvizes zuhanyzó, hatalmas fürdőben. 

A vacsorázó "szalon"

A hüttében lepakoltunk és  elkövettünk egy "végzetes" hibát. Mivel még csak délelőtt 11 óra volt én forszíroztam, hogy induljunk el  a csúcsra.  Verőfényes napsütés volt, némi felhővel, és a helyiek is jó időt jósoltak. Nekivágtunk tehát  a Zsigmondy-csúcs felé vezető ösvénynek. Hamarosan elértünk egy csodálatos völgyrészt, ami az őszi színekben, a gleccserrel a háttérben már-már giccses volt.

 

A Zillertal, útban a Zsigmondy-csúcs felé

 

Hamarosan a Schwarze See partján pihentünk, s innen egy kis kapaszkodás után megpillantottuk célunkat, a Zsigmondy-csúcsot.

 A Schwarze See fölött

 

Tényleg, mint egy kis Matterhorn. Az útjelző kövekre még a Feldkopf felirat van festve, de az osztrákok tiszteletreméltóan Zsigmondy Spitzének hívják a hegyet, noha alig bírják szegények kiejteni neves honfiúnk nevét.

 

Átkeltünk egy hómezőn, elég firnes, vagyis jeges volt ezért csúszkáltunk is egy kicsit.  A kövek mellett pedig néha besüppedtünk. Jó fáradtan elértük a csúcstömb alját, s innen kezdődik a neheze. S az esőfelhők is gyülekeztek már.

"Az első sziklákat részben alpesi növényzet takarta, alig találtunk rendes fogást, azonban hála a széles párkányoknak mégis  haladtunk, ha nem is gyorsan. Amint a kettőnket kifeszítő kötél kifeszült Ottó, aki 20 méterrel volt fölöttem, megállt, hogy időt adjon utána másznom. Ahogy melléje értem-kisebb kisebb hómezőn állt, mely bal felől igen meredek lejtőbe váltott-, felszólított, hogy menjek én ezentúl elöl, mivel ő feladott minden reményt." Zsigmondy Emil, A Feldkopf

Kettes-hármas sziklamászás (a nemzetközi skálán e számozás 1-től 10-ig osztályozza a sziklamászó utak nehézségét)  a csúcsig, kötéllel, s  zömében saját köztessel ( a sziklába pakolt biztosítópont).

 Kötéllel másztuk a csúcstömböt

 

Egy két nittel( falba fúrt, ragasztott biztosítópont) találkoztunk, ami kb. annyira volt jó, hogy tudtuk merre vezethet az út. Egy ilyen sziklamászás során a feladat legnehezebb része a jó útvonal megtalálása. Ez Konyi dolga volt, aki ide-oda cikázott, az útvonal valahogy cikk-cakk alakban megy felfelé. Van egy traverz rész, amin van egy nagyobb átlépés, de igazi nehézség nincsen. A kövekre kell nagyon vigyázni, mert azok mozognak ám nagyon. Egy két hevedert dobtunk nagyobb sziklatömbökre, s így biztosítva haladtunk. de elé lassan.

"Micsoda boldogság!A szikla hasadékán át többé nem szürke kőzetet láttunk, hanem az ég sötétkék darabját: egész közel voltunk már a legmagasabb és a második orom közötti bevágáshoz. Ezen egy jókora, sok köbméteres kőkolonc úgy helyezkedik el, hogy kis alagutat képez, melyben kényelmesen föl lehet kapaszkodni a csorba magasságáig. Könyökkel támaszkodva mászok benne. A fölső része olyan szűk, hogy alig férek át a hátizsákkal. " Zsigmondy Emil, A Feldkopf

Már délután öt óra volt, s még 70 méter magasság állt előttünk. Az eső pedig eleredt.  Dönteni kell: vagy sötétben mászunk lefelé, ami ugye még nehezebb, mint fölfelé, s ugyanígy biztosítani kell, ráadásul a csúszós sziklán még óvatosabban. Vagy most visszamászunk. Ez utóbbi mellett döntöttünk, s óvatosan  elkezdtem mászni lefelé. Lefelé is biztosítottunk, s mire leértünk már rendesen esett. Előreszaladtam, hogy legalább meleg vacsora legyen, mert fél nyolcig le kell adni a rendelést, különben zár a konyha. A hüttében meleg volt. Este Konyi felolvasta Zsigmondy Emil jegyzeteit Az Alpesi Kalandozások c. könyvből a Feldkopf megmászásáról.

 

 

 

"Minő ujjongó öröm fogott el bennünket! Megadatott, hogy véghezvihessük azt, amiről álmodni is alig mertünk: meghódítottuk a Feldkopfot, melyet Löwl a Ziller-völgyi hegységről írt pompás művében a Ziller-völgy Matterhornjának nevez." Zsigmondy Emil, A Feldkopf

 Nekünk ez 70 méter híján még nem adatott meg, de jövőre visszatérünk. (Ígéretünkhöz hűen 2010-ben visszatértünk, megmásztuk, képek itt.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://salamandra.blog.hu/api/trackback/id/tr571582609

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kósza 2009.12.10. 14:01:15

Bár sok közöm nincs a hegymászáshoz, legfőleg semmi, de ezt a posztot öröm volt olvasni! respect

virtualista 2009.12.19. 21:59:36

Kószának teljesen igaza van, én is mindig így vagyok vele, mármint, hogy távol áll tőlem a hegymászás, de nagyon szívesen olvasom a beszámolóidat, mert annyira részletgazdagok, hogy jól leírják a helyszíneket, a ti érzéseiteket és még a hegymászás történetéből/történelméből is szemezgetsz mindig, szóval gratula a blogodhoz!
(csede=húgod sógórnője)

salamandra · http://www.anikomolnar.com 2009.12.21. 16:45:38

@csede: köszi:) én is olvasom a tiédet és az is nagyon jó!!