Tervünk a 6963 méter magas Aconcagua megmászása volt. A Cerro Aconcagua, a déli félteke és Amerika legmagasabb csúcsa Argentínában helyezkedik el, csak Ázsiában vannak magasabb csúcsok. Határai északon és keleten a Valle de las Vacas , nyugaton és délen a Valle de los Horcones Inferior. Nevének eredete nem teljesen tisztázott, valószínűleg az arauka Aconca-Hue vagy a kecsua Ackon Cahuak szóból jön, melyeknek jelentése „szikla őrszem” (wikipedia).

A legkisebb „nyolcezres”, így is szokták hívni Amerika legmagasabb csúcsát, ami tulajdonképpen egy majdnem  „hétezres” hegyet takar. Az Aconcagua technikailag könnyű mászás, de a magasság és az időjárás változékonysága miatt mégis komoly vezetést és felkészülést igényel. Az Aconcagua megmászása hegymászó technikát nem igényel, de pszichikailag kemény erőpróba, a ritka és nagyon száraz levegő és  a „fehér szél” kemény próbát jelent a legkitartóbb és legedzettebb turistáknak is. (A fehér szél egy különleges légköri jelenség, amely hirtelen jön és szokatlanul erős tud lenni.) A mászás előkészülete az Aconcagua Nemzeti Park fővárosában, Mendozában kezdődik.

Mendoza (760m)

Mendoza tulajdonképpen elviselhetetlen város lenne, ha nem telepítették volna tele platánokkal. Így azonban nagyon kellemes, nincs benne semmi, de nincs is rá igényünk. Enni-inni lehet, méghozzá olcsón és fenséges borok vannak.  Egy marhaszeletért sem kérnek többet , mint 30-40 peso, ami 1500-2000 forint, a saláta 15-20 peso, vagyis 1000 forint körül van egy jobb étteremben. Itt van egy turisztikai minisztérium, ahol nagyon sok pénzért adják az Aconcagua csúcsengedélyeket. Azt is csak iszonyatos mennyiségű papírmunka után. Mendozában bevásároltunk a hegyre, mindent lehet kapni és az engedéllyel ellentétben aránylag olcsón.

Penitentes...(2700m)

2700 méter. Egy síparadicsom...de ilyenkor nyáron (az itteni nyárban) kihalt, csak José és Osvaldo Rifugio-ja működik, azt is csak a hegymászók használják. 2700 méterig autóztunk, jó volt kiszakadni a városból, Buenos Aires után az Andok vonulatait bámulni. 

Pakolás...a mulasok( a ló és a csacsi keverékei) összesen 60 kilot "vállalnak", azt is két "harmincas" csomagra bontva. Tehát pakolás, mérlegelés. Úgy kell pakolni, hogy az öszvérek meg sem állnak Mulasig, tehát a köztes táborban 3400 méteren, Confluenciában saját magunkra vagyunk utalva. Penitentesben a Lanko Rifugioja nem csak olyan, mint egy lepukkant menedékház, hanem az is.

Penitentesben semmi sincsen...

 

Ezzel együtt roppant bájos, Luciane és a konyha személyzete készégesen megfőz bármit, kiváló empanadast (olyan tésztába bugyolált húsok, sajtok, sonkák..) adnak és a szállás is nagyon kedves. Épp a téli olimipia ment a tévében, a kedvenc számom: a sífutás. Pakoláshoz kiváló. Összepakoltunk, az isteni José leméregette a cuccokat, majd megjöttek a arrierosok (vagyis az öszvér-hajcsárok). Kicsit csócsóztak, aztán elkezdtek pakolni...

Mi pedig vacsorázni...mindenki kapott egy  fél csirkét, jó sok salátával. Másnap reggel indult a hegymászás. Kis autós segítséggel mentünk az Aconcagua Nemzeti Park bejáratáig, Horcones-be.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt van a check-in, aminek legfontosabb része egy nejlonzacskó. Ezt számozottan osztják, mindenki sajátot kap, amire úgy kell vigyázni, mint az életünkre. Ugyanis egyikben a szemetet, másikban a székletet kell gyűjteni, aztán a végén elszámolni vele:).

 

 A csapat: Kiss Róbert, Szombathy Károly, Stark Ferenc, Föld Tamás, Molnár Anikó és Nedeczky Júlia

Confluencia(3400m)

Elindultunk, szemben velünk az Aconcagua csúcsa. Nem is láttam még olyan hegyet, ahol az út elejétől végéig szemmel lehet tartani a csúcsot. Méregettük, ismerkedtünk vele, jó volt látni. És egyre közelebb jött. Kristálytiszta idő, verőfényes napsütés. Confluencia 3-4 óra séta, alig 400 méter szinttel.

 Confluencia sátrai

 

De sietni már itt sem szabad. Szépen átkeltünk a Horconesen, és 3 óra múlva ott állt velünk szemben Carlos. Fekete szemei izzottak, kezében fakanál. Bíztató kezdet, bár kicsit tartottam tőle. Azonnal uzsonnát tálalt, dinnye!!!! A tábori sátor előtt egy csap is volt, a víz valahonnan  a gleccserből folyik. Csak pár nap elteltével tudtuk meg, hogy tele van ásványi anyagokkal, s valószínűleg ettől fosik a fél csapat:). Jövőre tehát vagy palackos vízzel, vagy vízszűrővel kell idáig jönni. Carlos kitett magért, isteni, bár szerintem kicsit szenes marhaszeleteket tálalt.

 Az arrierosok szerint pont úgy ülök a mula-n, mint egy  pollo (csirke:))

 

Egy nagy kommunális hálósátorban aludtunk, ahol csak a harmadik emeleti ágyak nem keltek el, mert semmi korlát nem volt rajtuk és kb 3 méter magasságban álltak. A kollegák jobbnak látták, ha leszedik a matracot és leköltöznek a földre, ahol hatalmas (valószínűleg öszvér) csontok mellett aludtak.

A hálósátor

Másnap a Plaza Francia (4200m) felé túráztunk, akklimatizációs céllal. Ez nagyon fontos, ahhoz, hogy a szervezet alkalmazkodni tudjon  a magassághoz. Ha ezt nem tennénk, betegek lennénk. Mert ha pl. valakit helikopterrel kitesznek az Aconcaguára és otthagyják, akkor nagy valszínűséggel ott meghal. Elviszi őt a HAPE vagy  a HACE, vagyis a pulmonáris ödema és az agyödéma. Amik ellen úgy kell védekezni, hogy az ember megkóstolja a magasságot, aztán visszamegy aludni egy korábbi, már ismert magasságra. És így tovább.... és közben iszik, de nem akármit és nem akármennyit. Vizet és alkoholmentes folyadékot, és kb. napi 5! litert. Ez a legkeményebb. Napi öt litert legyűrni férfimunka. De itt Confluenciában még mázlisták voltunk, mert nem nekünk kellett vizet csinálni, hanem készen volt.

 Az Aconcagua és a Déli fal

 

A Plaza Francia az Aconcagua  Déli falát mászó mászók tábora. Itt mászott éppen Ivan Vallejo equadori mászó, aki Júlia jó barátja és már mind a 14 nyolcezrest megmászta oxigénpalack nélkül. Nagyon híres és nagyon kedves. Az egyik társának mászás közben lett egy kis  fagyási sérülése, de nem túl súlyos. 4 napig mászták a Messner féle utat, ami nagyon nagy teljesítmény.

 

A Plaza Francia felé Júliának már fájt a feje, nekem is lefelé, de megérdemeltem, mert csak másfél liter vizet ittam. Lent Confluenciában pótoltam, Gabriella, a tábor orvosa adott valami pirulát és el is múlt minden bajom. A fiúk jól voltak, Karcsi fulladásra panaszkodott, de reggel mindenki jó erőben volt. Elindultunk a leghosszabb menetre a Plaza de Mulas felé.

A Plaza Francia felé

 

Plaza de Mulas(4300m)

A tábor felé vezető útra lehetetlen volt 4-5 liter vizet vinni, szerencsére van bőségesen patak az út mentén. Az első egy órára volt, addig meg kellett inni másfél litert, ott még egyet, aztán feltankolni legalább másfelet.

 Az első forrás...még 2 litert kell meginni

 

Egy sivatagot kellett átszelnünk, a Playa Anchát, legalább 22 kilométeres út várt ránk. Az öszvérek megalázóan gyorsan mentek, de nekünk nem szabadott sietni. A táj lenyűgöző, de még az út felénél sem voltunk, amikor a Piedra Ibanezhez értünk. Az az őrszem szikla, a  nyugati fal alatt. Egy-két mulas koponya díszíti (tessék, nem kell annyira sietni). Innen már durvult a terep, s kb 8-10 óra múlva egy nagyon meredek kaptató alá értünk. Ez vezetett fel a táborhoz, ahova szinte beestünk. A rangerek, és az egész medico-team szeme láttára. Itt újra check-in, aztán beszéltünk az orvossal. Mijel, aki nagyon cool, mondta, hogy ide tízpontos ember nemigen érkezik, relax, aztán holnap látni akar.  Vanessa és Carlos fogadtak minket. Meg egy pár hegyi kutya. Carlos, aki jövőre már guide lesz, de ma még csak porter, nehezen oldódott, de aztán kiderült, hogy sziporkázóan jó a humora. Vanessa pedig édes, pici török-argentín lányka. Szerintem remekül főz, de a fiúk (Feri, Karcsi, Robi és Tamás) inkább a bika-szemű confluenciai Carlosunkat sírták vissza... meg az égett húscafatjait...:)

 

Mulasban telepített sátrakban kaptunk szállást, tábori ágyakon. Berendezkedtünk és ittunk. Másnap akklimatizációs pihenőnapot tartottunk.

 

Valóságshow a hegyen

 

Júlia újabb vílághírű ismerősbe botlott, ami itt nem nehéz. Juanito Oirzabal már 21-szer mászott nyolcezres hegyet (vagyis többet többször is) és most az egész spanyol tévé kísérte lépteit mindenfelé. Így felénk is:) Ugyanis egy spanyol valóságshow-t forgattak, igazi kiesős rendszerben, a lényege az volt, hogy csak egy derék embert jutatt fel Juanito a csúcsra. Juanito jellegzetes rekedt hangjával megsúgta, hogy annyira nem szereti ezt az egészet, de a kamerákat biztos, mert hozzánk is legalább tízféle saját magát ábrázoló fotóval érkezett.

 Lito Sanchez (eddig 52-szer mászta meg vezetőként az Aconcaguát), Júlia, Juanito és én

 

Tény, ami tény: Juanito nagyon nagy mászó és egy egyéniség. A  baszkok mindenhol ott voltak és mindent fölvettek, ami csinosra öltöztetett valóságsós mászóikkal és Juanitoval történt. Ugrottak amikor valakit bebugyolálva mentettek le a hegyről és ugrottak, ha Juanito levegőt vett....

 

Mi másnap a Campo Canadába túráztunk fel 5050 méterre, a tervünk az volt, hogy felviszünk valamennyi cuccot, sátrakat stb., hogy ne egyszerre kelljen felcuccolni mindent. Hozzá kell tenni, hogy a valóságshow-sok és más csapatok porterekkel vitették fel a cuccaikat, de még kaját se vittek, mindent a szervezőkkkel intéztettek. Tény, hogy így kényelmesebb, viszont fejenként legalább 3300 dollárba kerül a túra.

Campo Canada 5050 m

Mi meg cipekedtünk, ez elég kimerítő. Felkászálódtunk a Canadába, aztán lemásztunk. Este vizit a doktornál. A csapat fele jól, a másik gyatrán szaturált. Ilyeneket a Vészhelyzetben hallottunk utoljára, mi viszont alaposan megtanultuk mi az: reggel-este egy ujjra húzható kütyüvel szaturáltunk, vagyis mértük a vörösvértestek oxigénszállító kapacitását. Ez tengerszinten 97%, de itt 80 fölötti értékkel már átengedtek. Ám  nem mindenkinek volt annyi. Ezért pihenőnap lett rendelve. Nem baj: az alaptáborban vidám az élet szaturálással együtt is. Lehet slackline-ozni, vagyis két pont közé kifeszített hevederen egyensúlyozni, vagy boulderezni, vagyis kőtömbökön mászni. Mi még elzarándoloktunk a gleccserhez is és a közeli hotelhez, ahol szintén van net és telefon, aranyért. Az alaptábor egyik fénypontja  a forró zuhany, ahol 10 dollárért addig állsz a forró víz alatt, amíg akarsz. Hajat mostam és mostam. Kánaán. Kivéve, ha lemegy a nap, amíg zuhanyzol. Így mire a táborig értem, megfagyott a víz a hajamon. A fagyott tincseimet betuszkoltam egy sapka alá, így reggelre száradtak meg. Viszont soha ilyen jól nem álltak:).És holnap felköltözünk a hegyre...folyt köv. 

 
 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://salamandra.blog.hu/api/trackback/id/tr581814125

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BéLóg 2010.03.10. 16:21:54

Első.
Köszi.
Gratula!

BéLóg 2010.03.10. 17:16:10

Azt olvastam valahol, a Himalájánál a hegyekben tonnaszám van sárga, fagyott .... teli hó meg más emberi végtermék, és az üres, soha senki által le nem szállítandó oxigénpalackból, csomagolóanyagokból, szemétből meg többször annyi.
Spiegel riportot olvastam anno hogy halottak mellett mennek el nagy magasságban, mert őket sem fogja lecipelni senki. A címlapfotón egy olyan kopasz ember képe volt, akinek a karja vastagabb volt mint az én combom, premier planban, de a feje már csak koponya volt mert azt a fagy lemarta.
Mindezt csak azért írom, mert a "zacskós" megoldás meglepőnek tűnt, amíg ez fel nem idéződött bennem.

salamandra · http://www.anikomolnar.com 2010.03.10. 17:24:00

Szia, hát az nekünk is meglepő volt, de főképp az, hogy mennyire komolyan veszik. Ha valaki nem adja le a zacsit, vagy az expedíció szervezője nem igazolja aláírással, hogy leadtuk a számozott produktumot, akkor büntetnek: komolyan. Ennek köszönhetően viszont NINCS is szemét. Tényleg nincs. Más hegyekkel ellentétben kukák vannak és azt a nemzeti parkosok ürítik is.Az alaptáborban pedig minden szervezőnél külön vécé van és annak tartalmát hordókban helikopterrel viszik le!!! Láttam.

BéLóg 2010.03.10. 17:34:42

@salamandra: Mondjuk más a majdnem oxigénmentes légkörben "menetelni" de ettől függetlenül komoly kérdés.
A rossz nyelvek szerint akinek van kb. 60ezer Eurója, azt akkor is felviszik a Csomolungmára, ha falábú cukorbeteg 200kilós.
Az alaptáborokban várakoznak a kalandturisták, ha jó az idő, "felrohannak" velük, fotó meg műholdas telefonkapcsolat, aztán meg le.

Egy ilyen csoportot évekkel ezelőtt elkapott egy hirtelen vihar (forrásom a Spiegel régesrégi cikke), ott maradtak serpástúl mindenestül kábé tizen!

A túrátokról viszont jó olvasni. Várjuk a folytatást.

salamandra · http://www.anikomolnar.com 2010.03.10. 17:48:00

köszi, jön a folytatás:)

Amiről írsz szerintem az az 1996-os tragédia az Everesten. Erről írt Jon Krakauer egy remek könyvet Ég és Jég címmel. (Park kiadó) szerény véleményem szerint az everestre felmenni bármilyen körülmény esetén teljesítmény, s akárki nem képes rá, legyen akármennyi pénze...de én még nem próbáltam:)

virtualista 2010.03.10. 21:09:51

Köszi a félbeszámolót, meg a szuper fotókat! A zacskós kakigyűjtés idejére esett a hasmenésetek is? Vagy ott már hordós wc volt? :)
A 80-at szaturálókat a vészhelyzetben már lélegeztetőre rakják nem? vagy csak tiszta oxigént szivatnak velük maszkból? Nem emlékszem, mindenesetre komoly fizikai kihívás lehet ez az átállás a hegyen. Várom a folytatást!

salamandra · http://www.anikomolnar.com 2010.03.10. 21:14:40

:) na akkor a részletek: a hasmenés idején volt hordós wc:), a zacskó az útközbeni termékhez kellett. A csapatból senki sem szólt, hogy használta volna:). A 80-as szaturáció 4300 méteren nem olyan rossz, lesz ez még rosszabb is feljebb...60-70 között. Akinek 4300 méteren 60, azt fel is pakolták oxigénre és evakuálták...de milyen szép doki evakuált ajajjj....

virtualista 2010.03.11. 11:05:07

@salamandra: remélem lesz a dokiról is fotó! :))
(Szóval mindenki titokban próbált zacskóba kakilni?)

BéLóg 2010.03.18. 11:41:15

Izééé, még nincs folytatás?

salamandra · http://www.anikomolnar.com 2010.03.18. 12:36:22

Szia, holnap lesz fenn:))) bocs a késlekedésért..

salamandra · http://www.anikomolnar.com 2010.03.19. 19:15:58

Sisi manana:) mar kész van, holnap elesedik:)