2011.10.18. 11:25
Magyar lecke az olasz Alpokban
Egy olasz macska és a magyarul beszélő olasz Cristiano fogad minket a Föld egyik legszebb helyén lévő, tibeti imazászlókkal ékesített Corsi mendékházában...
Azon még nem csodálkoztam, hogy az áttetsző vizű medencékkel tarkított hegyi ösvény mentén egy jól ápolt vörös cica dorombol, de hogy Olaszországban egy ízig-vérig olasz csávó magyarul hívjon meg egy “óriás capuccinóra”!
A rifugio Corsi
De aztán fény derült a titok nyitjára: Cristiano egy magyar nőt, Eszert vette el feleségül, s fél életét a Pozsonyi úton tölti, s magyart tanul telente. Tanúsíthatom, nem tehetségtelen!
Mire Natasával a legjobb és legbolondabb szlovén barátnőmmel lepakoltunk, már fél liter vino rosso vár az asztalon, ezután rendelünk levest is, meg néhányat abból a csábító spenótos tortából, amit a recepció asztalán láttunk.
A Kanin vonulata
Christiano fel alá szaladgált az ebédlő és a konyha között, néha benézett a kandallóba, tett egy kis fát a tűzre, mindenkivel beszélgetett egy kicsit. Igazi olasz családi vendéglő itt a sziklaszirtek között 1800 méteren. A holnapi túráról faggatjuk, az Anita Goitan ferrata útról( a via ferrata drótokkal, láncokkal felszerelt "út" a sziklafalakon), kipakolja a térképeket, aztán kirángat a ház elé és plasztikusabban is elmutogatja az utat. Remek idő lesz-mondja.
Az Anita Goitan beszállása felé
Felmentünk az emeleti szobákba, először egy fura alak érkezett a szobába, hamar kiderült, hogy egy csavargó tetoválóművésszel állunk szemben, aki szabadidejében felugrott a haverokhoz. Nemsokára megérkezett az olasz újságíró, aki nehezen értette meg, hogy rosszabb ha németül magyaráz. De nyelvi nehézségek nincsenek, mert szinte minden szavát el is mutogatta, ha síelésről beszélt, akkor hatalmasakat ugrált közben jobbra balra, imitálva a fordulásokat...
A Jof Fuart, vagyis a szlovén Vis csúcsán (2666m)
A Corsi ház a Júliai-Alpok olasz részében található, szemben vele a szlovéniai Kanin hegység teljes vonulata látszik. Ha kicsit följebb kapaszkodunk , akkor pedig a Júliai-Alpok legmagasabb csúcsai tűnnek fel: a Triglav, a Mangart, a Jalovec...
Háttérben a Triglav , a Mangart, a Jalovec
Reggelire is “óriás capuccinot” kapunk, de enni inkább azt esszük, amit felcipeltünk. Nekivágunk az ösvénynek, kis füves rész után, már sziklákon kell keresgélni a jeleket. A Riofreddo csúcs alatt kell a beszállást keresni közel 2200 méteres magasságban, itt egy tucat hegyi kecskével találkozunk. A ferata első méterei után egymást váltják a drótos és nem drótos részek. Innen az Innominata csúcs alá oldalazunk, könnyebb szakaszokon át kell menni, ahol kell mindenhol volt drót. Aztán jön egy érdekesebb szakasz, lefelé! Nem is annyira egyszerű, néhol még gondolkodni is kellett! De csodaszép bevágások, kémények során kell lefelé mászni, a kürtőből kimászva, pedig hamarosan pazar látvány fogadott minket. Itt el lehet téveszteni az utat, de mi szerencsére tudtuk ezt. Innen már csak kellemes mászások vártak ránk a 2666 méteres Jof Fuart, vagyis a szlovén Vis normál útjáig. A normál úton “csak” fel kellett kaptatni a csúcsra. Itt találkoztunk néhány osztrákkal, akik valószínűleg egy múzeumból öltöztek fel, mert mindenük legalább száz éves volt, szemüvegtől a jégcsákányig.
Lefelé az Anita Goitan folytatásán mentünk, ami érdekes szép szikla alakzatokat rejt. Egy futó futócipőben és rövid gatyában, minden ferrata szett és sisak nélkül kocogott el mellettünk a ferratan... De azt hiszem ez itt belefér.
A ferrata alatt kristálytiszta vizű öblöcskéket találtunk, azonnal ledobtuk a bakancsokat és belegázoltunk. Igazi paradicsomi idill, a vízben ücsörögni, körös-körül fehér sziklaormok, előttünk pirosra mázolt ablakaival a Corsi ház és az óriás capuccino.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.