salamandra 2010.02.15. 10:13

Úton az Aconcaguára: Madrid-Buenos Aires

A hegymászás 50 százalék pakolásból, 30 százalék öltözés-vetkőzésből és 20 százalék mászásból áll. Nem biztos, hogy az arányok stimmelnek. A reptéren közölték , hogy a csomagom a megengedett 23 kilot csupán 8 kiloval lépi túl! DE a többiek sem álltak jobban, nekiláttunk pakolni. Kipakoltunk és egy csomagól kettőt csináltunk.

Aztán végigettük Madridot a hazulról cipelt mákospitével, átszáguldottunk a központon, aztán flamencotáncos barátnémmal egy flamenco-bárban ütöttük el az időt a repülő indulásáig.

Tervünk az Aconcagua megmászása. A 21 napos túra 16. napján támadjuk a 6963 méter magas csúcsot. A Cerro Aconcagua, a déli félteke és Amerika legmagasabb csúcsa Argentínában helyezkedik el, csak Ázsiában vannak magasabb csúcsok. Határai északon és keleten a Valle de las Vacas , nyugaton és délen a Valle de los Horcones Inferior. Nevének eredete nem teljesen tisztázott, valószínűleg az arauka Aconca-Hue vagy a kecsua Ackon Cahuak szóból jön, melyeknek jelentése „szikla őrszem” (wikipedia).

A legkisebb „nyolcezres”, így is szokták hívni Amerika legmagasabb csúcsát, ami tulajdonképpen egy majdnem „hétezres” hegyet takar. Az Aconcagua technikailag könnyű mászás, de a magasság és az időjárás változékonysága miatt mégis komoly vezetést és felkészülést igényel. Az Aconcagua megmászása hegymászó technikát nem igényel, de pszichikailag kemény erőpróba, a ritka levegő és a „fehér szél” kemény próbát jelent a legkitartóbb és legedzettebb turistáknak is. (A fehér szél egy különleges légköri jelenség, amely hirtelen jön és szokatlanul erős tud lenni.)

Buenos Airesben reggel kilenckor érkeztünk meg , 24 óra utazás állt mögöttünk. Egy San Telmo nevű negyedben szálltunk meg , ami olyasmi, mint Londonban a Soho.

Júlia és én már a 30 fokos Buenos Aires-i nyárban

Egy hippitanya a szállásunk, ahol hatalmas mozaik salamandrák tekeregnek a falakon.

A "ventilador" a legfontosabb alkatrész itt a 30 fokos éjszakákon, ami azonban az első nap elromlott. Jött is a szerelő, ránézett, majd közölte, hogy megcsinálja: manana...(majd holnap!)..egyébként becsületére legyen mondva, megcsinálta..

Buenos Aires az édességek városa, mindenből dulce de leche folyik...hatalmas gombóc sütik kínálkoznak a kirakatokban: Robi szerint olyan édességek ezek, amik átveszik a hatalmat az ember elméje felett...Júlia közölte is, hogy szerinte ez nála már meg is történt...

Az utcán mindenhol futballoznak, a 4-5 éves gyerekek halálosan komolyan veszik a focit, látszik rajtuk, hogy a vérükben van..

A La Boca(száj) az egyik legfelkapottabb turistanegyed, valóban nagyon színes, de valahogy nyomasztó..mint minden felkapott turistanegyed..szívesebben barangoltunk a "nemturistás" részeken...

Ez a fotó persze a turistás részen készült...Júlia és Robi tangója

A pénzváltás nem egyszerű mutatvány Buenos Airesben. Hosszas keresgélés után találtunk rá egy pénzváltóra. Sorbanállás, majd egy cetlivel újabb sorbanállás. Aztán szólítanak. ..nem ilyen nevű nincsen. A kedves arcú argentín újra próbákozik..majd segítséget kér..aztán hangosan nevetni kezdek..lassan esett le, hogy a nyilvántartóhivatal-t betűzi..az útlevemből ugyanis ezt írta ki a nevemként..A Reserva Ecologica a helyi városliget, csak sokkal sokkal nagyobb, és a Rio de la Plata mossa a partját...itt a mocskos parton pihennek a portenos-ok, vagyis a helyiek..

Képek a La Boca negyedből:

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://salamandra.blog.hu/api/trackback/id/tr971756170

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.