salamandra 2016.02.19. 19:00

Egyedül a hegyen

Talán a világ legismertebb szólómászója Reinhold Messner, aki nem csupán azért mászott egyedül, mert annyival jobb volt másoknál, hanem mert elviselhetetlen természet volt és saját – amúgy másokénál sokkal merészebb – vízióit így látta csak megvalósíthatónak. Valószínűleg igaza volt. 

hegymászás Messner Varkonyi László Triglav társ
Egyedül a hegyen (selfie) 

Konyi, a magyar szólómászó 

Távol áll tőlem Messnerhez hasonlítani magam, csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy egyáltalán nem öngyilkos motivációk, hanem sokkal inkább sok éves tapasztalat alapján szerzett ösztönös vislekedésforma az, amikor az ember egyedül indul útnak a hegyekbe. És kell hozzá az a fajta “része vagyok a természetnek” érzés, ami csak olyanokban lehet meg eredendően, akik oda születtek, vagy akik olyan szerencsés génekkel vannak megáldva, hogy olyanok, mintha oda születtek volna. Ilyen volt Konyi, azaz Várkonyi László is, akitől a legtöbbet tanultam a hegyekről, s aki kétségkívül hordozta ezeket a géneket. 

 

hegymászás Messner Varkonyi László Triglav társ
Konyi a Zillertalban, Ausztria (2009) ph: Molnár Anikó

Konyi az Everesten halt meg, ott, ahova talán a legjobban vágyott. Konyi érezte a hegyet, egyáltalán nem volt kétsége efelől senkinek, akinek volt szerencséje vele tölteni időt a hegyekben. Nem véletlen, hogy azon kevés hegymászók egyike, aki szólóban mászott az Everesten. Amikor feltűnt ötven kilós zsákjával a sherpák is azonnal értették, hogy itt most nem a kereskedelmi expedíciókról megszokott mászóval állnak szemben, hanem olyasvalakivel, akivel szemben azonnali tisztelet ébred. 

Ha Konyit hallgattam, akkor nem volt kétséges, hogy ha ő egyedül indul el egy hegyre, annak ellenére, hogy nem ezt tanítják az iskolában, az teljesen a helyén van. Hiszen ő olyasvalaki volt, aki vakon is eltalált azon az ösvényen, ahol már járt egyszer. Aki tudta, hogy mit jelent egy meleg szél, mi ehető, mi iható, de legfőképpen azt, hogy ő maga mit bír. 

hegymászás Messner Varkonyi László Triglav társ
azért sosem vagy egyedül...

Mindenki a saját határain belül

Valaki képes arra, hogy szólóban mássza meg az Everestet, de van akinek a Kékes is sok egyedül. De ha ismered a saját határaid, akkor szerintem bátran el lehet indulni, szerintem. Lehet, hogy “csak” a Triglav lesz az a hegy (ami Szlovénia legmagasabb hegye), s azért az, mert számomra  a legismerősebb hegy, miután legalább ötvenszer voltam már rajta. Tehát ha valami ismerős, akkor nem félek tőle. Tudom, hogy hova vezetnek rajta keresztül-kasul az ösvények, s hol van menedék. De egy olyan ember, akinek van ez a hegy-génje, akár egy ismeretlen hegyen is képes erre, mert ösztönösen cselekszik. 

hegymászás Messner Varkonyi László Triglav társ
szóló off piste síelés a Monte Rosán, az itt látható kuloár a Sas-folyosó

A félelem jó iránytű 

A legrosszabb, amikor elkezdek félni. Vagyis nem biztos, hogy ez rossz, hiszen a félelem iránytű is. Megállít, gondolkodásra késztet, visszafordít. A múltkor például egy erdőben síeltem le. Az erdei úton mentem fel sítúra léccel, és simán le lehetett volna ugyanott síelni, de akkor nem fejlődök. És mivel én nem vagyok jó síelő, fejlődnöm kell. Úgy éreztem, hogy muszáj új helyzetbe tennem magam ahhoz, hogy jobb legyek. Az erdőben sok fa van, ahol kanyarodni kell, van aljnövényzet is (gyökerek), ahol elakad a léc, és meredekség is. 

Féltem belevágni, de sokkal rosszabb érzés lett volna félelemből nem arra menni. 

Én is jártam hegymászó iskolába és nekem is azt tanították, hogy egyedül nem szabad hegyre menni. De akkor egyedül nem szabad futni sem, nem szabad hegyi kerékpározni sem, nem szabad élni sem? Nem mindig mindenki olyan szerencsés, hogy van társa. Nem úgy általában az életre, ahhoz is baromi szerencse kell, hanem csak pár órára naponta, amikor épp ki akar menni a hegyre. Nagyon nehéz mindig valakit ugrásra készen találni, s az ember hamar hozzászokik a magányos futásokhoz, biciklizésekhez, hegymászásokhoz. Nem azt mondom, hogy nem szeretek mással menni hegyre, nagyonis szeretek. Isteni dolog együtt félni, együtt megoldani helyzeteket, viccelni, enni, szeretkezni vagy fényképezni egymást. 

hegymászás Messner Varkonyi László Triglav társ
sítúra selfie

S nyilván egyedül ezeket nem lehet csinálni, bár bevallom készítettem már önkioldóval képeket, beszéltem is magamban, vicceltem is, nevettem is, sírtam is, de nyilván nagyobb az örömöm, ha ezt mással –olyasvalakivel, akit szeretek – teszem. Egyedül túrázni, futni, sítúrázni viszont azért jó, mert van időd töprengeni, gondolkozni, érezni. Persze a legjobb a kettőt: a szólózást és a társas túrákat váltogatni, mert ha túl sokszor csinálod az egyiket vagy a másikat, akkor félő, hogy benne ragadsz. 

hegymászás Messner Varkonyi László Triglav társ
egyedül is jó, társsal is jó... (ez is selfie)

 

Halálos és ehető növények a vadonban. 

Szlovénia, azon belül is a Júliai-Alpok immár a második hazám, s főképp azért, mert ott van két igazi barátom. Egyik Natasa, a boveci gyógyszerész. 

Natasa a Júliai-Alpok összes vadvirágát ismeri

Natasa igazi vadon élő nő, mélyen érti és szereti a természetet, s néha döbbenten veszem észre, hogy talán jobban vonzódik az álatokhoz, bogarakhoz és növényekhez, mint az emberekhez. Ha egy kígyó tekeregőzik a háza előtt, s az nem egy vipera, addig terelgeti, amíg az nem vonul biztonságos terepre. Néha az idegeimmel játszik, amikor megállítja az autót, hogy az autó alatt éppen áthaladó szalamandra biztonsággal átérhessen a túloldalra. 

 

A reggeli a Soca parton a vadon szedett növényekből fotó (selftimer): Molnár Anikó

Sokszor főz nekem. A túráinkon pedig rendszeresen végig kell kóstolnom az utunkba akadó vadvirágokat. Amikor már tucatnyi gyökeret rágtam szét, kezébe vett egy zöld levelet, s megszagolta, megdörzsölte, majd megint megszagolta. De nem kínálta oda. “Ez az egyik legveszélyesebb növény” – mondta. A medvehagyma (Allium Ursinum) közeli rokona a gyöngyvirág (Convallaria Majalis) levele volt ez. Emlékszem, szinte minden évben olvasok hírt arról, hogy Magyarországon is szed áldozatokat a növény. Ezen a túrán Natasa kedvenc találmányához, a medvehagymás pestóhoz gyűjtöttünk alapanyagot. Ez egy imádnivaló cucc. Natasa szerint nagy mennyiségben nem szabad fogyasztani, de én gyakran megeszek belőle egy egész befőttesüveggel, annyira jó. Amúgy Roli is, aki Natasa pasija, de ő nagyon nem beszámítható, mert ő a krumplis-sajtos lángost is nutellával eszi. 

Recept: egy csomó friss medvehagyma, olivaolaj, sós földimogyoró összeturmixolva. Üvegbe tesszük és hűtőbe. 

Egy reggel felhívott, hogy menjünk reggelizni a folyópartra. A kedvenc helyem, ahova gyakran aludni is lejárunk.  A folyó: a Soca, számomra a legszebb színű folyó a világon. A Soca smaragdzöld és ha a hegy tetejéről nézem, ahogy kígyózik, eláll a lélegzetem. 

A legszebb folyó a világon fotó: Natasa

A folyóhoz vezető út akácokkal van tele, a Suzuki épp elég magas, hogy a tetejéről el lehessen érni a fákat. 

akácos út, a Suzuki elég magas, hogy elérjük a fákat

A mezőn talált fokhagymát is, ami egyáltalán nem olyan, mint amit a piacon vagy a boltban veszel, hanem inkább olyan, mint egy virág. 

Egy hatalmas csokorral telepedtünk le a Soca parton, s főzni kezdtünk. Amit gyűjtöttünk:

kakkukfű

útifű:  Magyarországon is rengeteg van belőle, használható torokfájás és sebek kezelésére is

hólyagos habszegfű (Silene vulgaris): az egész virág és a levelek ehetők, salátában nyersen, vagy főzve, olyan íze van, mint a spenótnak, nagyon nagy mennyiésgben nem ajánlott fogyasztani

cickafark: a szakirodalom szerint szinte mindenre jó: gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, görcsoldó, emésztést javító, vérzéscsillapító és köhögéscsillapító 

Akác olivaolajra

Recept: A lábasba először az akác kerül,kis olivaolajjal, bele még a fokhagyma, majd a palacsinta tészta (liszt, tej, tojás, só). Az egészet meg kell sütni, a tetejére mehet még pár ehető virág és kész. Lehet rá tenni sajtot is, itt éppen fetával készült.  

Amúgy jól is néz ki. Azt hiszem az ilyen kaját egy zermatti (Svájc) étteremben aranyáron mérik.

Ugyanez a palacsinta tészta az alapja az édes változatnak is, csak kell bele cukor is és mehet a tetejére nutella. 

Édes gyógynövény-palacsinta nutellával

A legveszélyesebb növény amivel találkoztunk a farkasboroszlán (Daphne Mezereum), aminek csodás virága, s még annál is hívogatóbb illata van. Hívogatja  is  a méheket, akiknek az ég világon semmi bajuk nem lesz a méregtől. Nem így az embernek. A növény erős mérget tartalmazó bogyóit megenni halálos kóstolás lehet, de már csak a virág, vagy termés érintése is kiütéseket és égető érzést okozhat. Viszont éppen ezt  a tulajdonságát használják például az övsömör kezelésre. 

A reggeli tesztelése az én feladatom

A mosogatást Aigára bíztuk

Ezzel a tudással felvértezve idultunk Szlovénia harmadik legmagasabb hegyére, ahol teának valót gyűjtöttünk. A hegy telis-tele van teafűvel, s én, aki a teát filteresen ismerem leginkább, elképesztőnek találtam, hogy az ember csak kimegy az erdőbe és felszed egy fél kiló teát. Itt is találtunk cickafarkot, citromfüvet, ami az előbbi növényhez hasonlóan szinte annyi mindenre jó, hogy könnyebb lenne felsorolni, hogy mire nem. Használják herpeszre, fejfájásra, szívnyugtató, görcsoldó, de jó alvászavarok kezelésére is. És még sok másra. 

 tea az erdőből

És az én abszolút kedvencem a bodza, ami teába is jó, de a legjobb persze szörpnek. És az akácos nutellás palacsinta ugyanúgy elkészíthető bodzából is. A teába tettünk még levendulát is és vadon nőtt mentát is. A vadmenta a legjobb tea, amit valaha ittam, jó sok levelet kell beletenni és jó sok cukrot. A Mangarton még hó volt, ezért havat olvasztottunk a teához, amíg ázott a sok növény a forró vízben bámultuk a Júliai-Alpok olasz részét, s ha jól emlékszem dél felé nézve még a tenger is látszott. 

Natasa, hóból teavíz, erdőből teafű és a távolban valahol a tenger fotó: Molnár Anikó

A hegycsúcson fedél nélkül, némi fedéllel vagy a legextrémebb hegyi házakban aludni életre szóló élmény. 

1. Luca Vuerich bivak/Montasio, Olaszország

Luca egy fantasztikusan tehetséges alpinista és jégmászó volt, aki 34 évesen egy jégmászás közben vesztette életét. Emlékére készült ez a bivak, a Montasio hegygerincen.  Formavilága van, nagyon letisztult és kedvesen berendezett bivak szállás. 

 

Natasa a szlovén gyógyszerész, a világ legjobb gyógynövényszakértője és az egyik  legjobb barátom

Amikor ott jártunk valóságos arzenál volt benne elemózsiából, de mi csak kávét főztünk, az sem rossz dolog 2531 méteren. Akkor szerencsénk volt, teljesen egyedül voltunk, egy csapat stambeccóval (hegyi kecske). 

A Cerla Merlone hosszú és csodálatos túra

Megszokott túratársammal Natasával jártuk be a Cerla Merlone hosszú gerincét, ami tényleg nem egy nehéz túra, de ha rossz az idő, akkor veszélyes lehet a villámlás miatt. Ezért a bivak. És a Friuliban azért sokszor romlik el az idő. 

Itt épp nem olyan rossz az idő, kis reggeli torna a túra előtt fotó: Natasa

2. A Skuta, azaz Túró bivak/Skuta hegy, Szlovénia

A szlovén Skuta (azaz Túró) hegyen a közelmúltban épült fel, nekem az egyik legszimpatikusabb bivak. 

Fotó: Anze Cokl forrás: www.dezeen.com

Nyolc ágy van benne, és a hatalmas  üvegfelületen át a Kamnik hegység vonulatát, a naplementét, napfelkeltét a szobából élvezheted. A szállás elvileg ingyen van, de adakozni lehetséges, sőt elvárt. A házat ugyanis fel kellet építeni, odavinni és fenn is kell tartani. A bivak szállások íratlan szabályai szerint illik hagyni némi élelmet, gázt (nem olyat) a kabinban, pláne, ha el is vettél valamit abból, amit mások hagytak ott. 

3. És alvás fedél nélkül a szabadban, a hegytetőn/Prisojnik, Szlovénia

A Prisojnik 2544 méteres csúcsára indultunk, jó hosszú túra, a Vrsc hágóból felkapaszkodtunk a via ferratan. Itt van az Ajdai lány megkövesedett arca, ami egy természetes képződmény, senki sem faragta oda.

Az Ajdai lány, fotó copyright: Molnár Anikó

Viszont ha jó sziklamászó vagy átmászhatsz rajta. A legenda szerint a lány jószívű volt. Segített átkelni az embereknek a havas hágón.  Egy este meglátogatta egy pásztor feleségét a Trentában, aki nemrég fiat szült. Mivel az anya aludt, az Ajdai lány nesztelenül a gyerekhez ment, és megjósolta, hogy elejti majd a Zlatorog aranyszarvú kecskebakot, és annak szarvaival nagy gazdagsághoz fog jutni. Amikor az Ajdai lány testvérei megtudták a jóslatot, elátkozták őt, mert a Zlatorog halálát jósolta meg. Amikor visszatért a Prisojnik hegyre, kővé változott.

A háttérben a szlovén Alpok, f: Molnár Anikó

A csúcsig tényleg könnyű menet, kis mászás , aztán a gerincen kell menni elég sokat. A csúcson viszont nagy szél volt, ezért kicsit a hegytető alatt ágyaztunk meg.

Keep sleeping... fotó: Natasa

Nagyon nagyon szeles és hideg volt így is az éj. Vagy a hálózsák volt kevés. Másnap a hegy másik oldalán ereszkedtünk le, így átkeltünk egy másik hatalmas sziklaablakon. Útvonalunk, ha valakit érdekel: Vrsic - Prednje okno-Prisojnik-Jubilejna Pot-Zadnje Okno-Vrsc. Éjjeli elfoglaltságunk madáretetés volt.

Natasa és a Triglav fotó: Molnár Anikó

4. Télen a Matterhorn tövében

Sokat készültem erre az éjszakára, néztem az időjárás-jelentéseket, biztosra kellett mennem, ha  a csillagos égbolt fotózása volt a cél. Olaszországból indultam az összes fotós cuccommal, hálózsákkal, élelemmel, kávéval. Átsíeltem Zermattba, majd fölmentem a sílifttel a síházig. Egy düledező viskót kell elképzelni, ahol ült egy sílift kezelő. Stefan rendes svájci hegyi ember, nem sokat kellett fűzni, hogy megengedje, hogy éjjelre átvegyem a bunkert. Így zárás előtt fél órával visszamentem, megmutatta hol van a kályha, amit aztán nem mertem begyújtani. Ágy nem volt, csak néhány szivacs volt a sarokba dobálva.

Fakunyhó selfie

Elég hosszú volt az éjjel rajtuk. Nem baj, sokat fotóztam, éjjel, majd hajnalban keltem a napfelkeltét is megörökíteni. 

5. A Gouter ház a Mont Blancon/Franciaország

A legextremébb helyen épült ház talán a Mont Blanc-on 3863 méteren álló Gouter házzal(ami egyáltalán nem a legmagasabban lévő menedékház, mert az a Capanna Margherita 4554 méteren a Monte Rosa csoportban), ami a maga nemében valóban egy új világot képviselt. (Nem az első un. önnfenntartó ház, s nem is igazából önnfenntartó-de erről majd később) Formájával és a technológiájával azonban mindenképp egy új generációt képvisel.

fotó: Molnár Anikó

A különleges ovális formájú menedékházat, ami állítólag így a legellenállóbb a szélnek, végül némi késéssel  2013-ban adták át, összesen 120 férőhely van benne, noha köztudott, hogy a Mont Blancon mindig tömegek vannak és a házban, ha jó idő van, túl kevés az ágy. De a CAF (Francia Alpinista Szövetség) így akarta elejét venni annak, hogy katasztrofális tömeg legyen  a hegyen. Nem sikerült.  Ugyanis a kötelező foglalás ellenére nem tudták megakadályozni, hogy azok is jöjjenek, akiknek nem sikerült foglalniuk, mert ha jó idő van, akkor mindenki a csúcsra akar menni. És arra építenek, joggal persze, hogy kidobni a fagyba úgysem fogják őket. Így a házban megszokott jelenet, hogy  a földön fekvő embereken keresztül kell mászni. A Mont Blanc csúcsa a háztól 4 kilométerre van, de ami érdekesebb, 1000 méter magasságkülönbséget kell fölfelé leküzdeni a már ritka hegyi levegőben.

Felhők fölött aludni jó  Fotó: Molnár Anikó 

A szél kegyetlenül erős tud lenni (elérheti a 300 km/h sebességet is), s talán nem is  a hideg, hanem a szél a legnagyobb ellenség. A hideg ellen fel lehet öltözni, de ahogy egykori tanítómesterem, Várkonyi László (Isten nyugasztalja a Mount Everesten) mondta mindig, a szél megöli az ember lelkét. 

Önfenntartó ház

A ház külső rétege nem oxidálódó lemezekből és 55 három rétegű ablakból áll. A rétegek között argon és kripton gáz van  a jobb szigetelés érdekében. A föld alatt helyeztek el nyolc egyenként 3000 literes hóolvasztó tartályt, a vízkészlet fenntartása érdekében. Amikor  a ház zsúfolásig megtelik emberekkel, s ez csúcsszezonban szinte minden nap így megy,  a belső hőmérséklet akár 35 fokig is felmegy, vagyis valóságos szauna van benn, míg kinn mínusz 20 fok és süvítő szél tombol. A légcserélő berendezést úgy alakították ki, hogy az elhasznált meleg levegővel fűtik fel valamelyes a kinti fagyos friss levegőt. Ami a legnagyobb feladat, az az elektromosság. Csaknem 100 négyzetméternyi napelem borítja  a házat, de tartós rossz idő esetén  olajat használnak. Valójában ez és a főzéshez használt gáz az, ami a ház káros anyag, (fosszilis tüzelőanyag) kibocsátását adja, vagyis nem nevezhető teljesen önnfenntartónak és környezetre ártalmatlannak. 

De ez az a probléma amit a zürichi egyetem építészeinek sem sikerült megoldaniuk, amikor a világ első majdnem önnfentartó házát a Monte Rosa házat tervezték a Dufour Spitze, Lyskamm, Breithorn és a Matterhorn által körülvett Gorner gleccser tövében. 

6. Monte Rosa Hütte-2883 méter/Gorner Gleccser, Svájc

Ez az ötemeletes napelemekkel körülbástyázott modern hütte már hét  éve épült, s tényleg ez volt az első “majdnem” önnfentartó hegyi ház. De mivel ide út nem vezet, helikopterrel kellett  2883 méterre szállítani 200 tonna építőanyagot. A helikopterek 3000 alkalommal szálltak fel. S a mai napig bár a személyzetnek gyalogolni kell, a bevásárlást helikopterrel intézik. Ez semmiképp sem nevezhető környeztbarátnak, hiszen a kerozin végterméke a tiszta hegyi levegőbe kerül.

MInt egy hegyi kristály úgy ragyog  f: Molnár Anikó 

Az ezüstösen csillogó kristály alakúra tervezett épület rozsdamentes acél alapokra épült, teljes egészében faszerkezettel és alumínium-lemezekkel burkolták be, a házat egy titokzatos gépházból működik. Azért titokzatos, mert hiába könyörögtem nem engedtek be. Naná, Svájcban vagyunk. A gépház automatikusan üzemelteti  a házat, akkor is, ha senki sincsen éppen fenn. Én már öt hegyi házban dolgoztam, köztük egy rendes, igazi gleccseren lévőben is, ami épp a Monte Rosa Hüttével szemben álló Lyskamm nevű négyezres hegy másik oldalán áll, s noha már megelégeltem ezt a munkát itt elfogott a vágy, hogy újra belevágjak.

a Monte Rosán ilyen hegyet mászni f: Molnár Anikó

De aztán el is szállt, mert  a kaja viszont olyan rossz, mint amennyire egy svájci hüttében ez sajnos szokásos. Maggi ízek, hiába a steril ultramodern konyha, s az igencsak magas árak, a kulináris kultúra sajnos nem Svájcban született. Egy féplanzióért 90 svájci frank körül kell fizetni, ami nagyon sok egy magyarnak, de az olaszoknak is. Nem is száll meg itt senki, aki fenntről, vagyis Olaszország felől, vagy a Dufour csúcsról jön, hanem megy egyenesen Zermattba, innen kb két óra még a Gornergrat, aztán vonattal le lehet ereszkedni az Alpok svájci csodavárosába. 

A Monte Rosa hütte viszont az eddig általam látott hegyi házak közül a legkényelmesebb szobákkal felszerelt ház. Az emeletes ágyakon akár fel is lehet állni, olyan magas a szoba. Hatalmas és világos terek vannak. Az étkező tere is nagyon világos, egyedi mintázatú fagerendákkal osztott átlátható terek. Minden fehér, üveg, vagy fémborítást kapott. A fény állandóan éri a házat valamelyik oldalról, a szobákat széles lépcsőrendszeren át lehet elérni. A mellékhelyiségek is modernek, a toilett öblítése gleccservízzel történik. 

Sokan nem szeretik ezeket a házakat, tájidegennek tartják, de hát őszintén 2- 3000 méteren mi ne lenne tájidegen. Talán egy jégbarlang. De ha már az alpesi ember kitalálta, hogy márpedig menedékházakkal kell teleszórni az Alpokot, hogy a hegymászásból ipari méretű bizniszt lehessen csinálni, szerintem egyáltalán nincs azzal gond, hogy modern stílusú épületek kerülnek a hegygerincekre. Ezeket az épületeket amúgy le lehet bontani, arrébb lehet tenni, mint ahogyan ez is történik velük időnként. 

Nem szerelmi csalódás volt, de nagyon hasonló. Ami miatt Amerika legmagasabb csúcsáról Amerika legbohémebb, legelvarázsoltabb és legbűnösebb városában kötöttem ki. 

A legszínesebb város

Megmásztam  a csaknem hétezer méteres Aconcaguát (6963m), ami Amerika legmagasabb hegye az Andokban. Aztán hetekig kóboroltam Mendoza (Argentína borfővárosa) utcáin. Hiába rúgtam be egy asadorral (aki a híres argentín marhasültet az asadot csinálja) csak annyit ért, hogy örökre megtanultam, hogy az argentin marhát nem fűszerezzük. Szóval egyetlen megoldás volt: Valparaiso Chilében.

 

színek, kábelek, bűnök

Valparaisoban élt Pablo Neruda. A háza ma zarándokhely, és Pablo Valparaiso legmagasabb pontjára költözött.

valparaisoi utcakép

Valparaiso telis tele van bohém agyament emberekkel és helyekkel. De én csak menni akartam, a kamerámmal a nyakamban, egyedül. Éjjel-nappal. 

bohém világ amerre jársz

Egy nap egy sikátorban éreztem, hogy követnek. Két srác jött utánam, és ott nem sokat szaroztam futni kezdtem. Kirohantam a sikátorból egyenesen egy építkezés közepébe.

a sikátor, ahol féltem

Aztán meg sem álltam a hostelemig. A hostelt egy bohém pár vezette, telis tele volt bohém bútorokkal, tükrökkel. 

amikor nem szólsz napokig senkihez belefér egy selfie

Éjjel megint kimerészkedtem fotózni. Sétáltam  a sötét utcán egyszercsak megállt mellettem egy autó és kiszólt valaki, hogy tegyem el a kamerát. Valparaiso nem játszótér. 

ez még azelőtt készült, hogy megállt mellettem az autó az őrangyallal

Tudom, hogy hova tartok, de nem tudom hogyan

De nekem fel kellett dolgozni, hogy valaki csak úgy otthagyott hatezer méteren egyedül, majdnem öntudatlan állapotban. Aznap hajnalban, amikor az Aconcagua csúcsára indultunk beteg lettem, hasmenésem volt. Semmit sem tudtam megenni, meginni, ami egy hétezres  (6963m) hegyen nem jó. A felfelé vezető út első órájában kétszer ment még a hasam. Inni nem tudtam, de nem is kaptam, mert akivel másztam az félt, hogy beteg lesz. 6400 méterren nagyon fáztam, mert kegytelen volt a szél. Gyakorlatilag kimerülten az utolsó erőmet összeszedve értem fel a csúcsra.

Ámerika tetejéről Valparaisoba rohantam 

Lefelé nem voltam teljesen magamnál, ez azért biztos, mert emlékszem, hogy 6400 méter körül leültem a földre és elkezdtem a telefonomat keresni. Gyakorlatilag “részeg” voltam.  Ekkor a csávó, akinek a neve Richard,  otthagyott. Arra emlékszem, hogy mászok lefelé valami sziklás terepen, s tudom, hogy hova tartok, de nem tudom, hogy hogyan. Órákig tartott amíg visszaértem a sátorhoz, teljesen egyedül, a csávót megkérdeztem mivel töltötte az időt. Azt válaszolta, hogy teát főzőtt, mert szomjas volt. 

Nem aludtam aznap éjjel semmit. 

Valparaisoban egyedül, egy chilei hostel káprázatosan színes szobájában egy üveg chilei vörösborral jól berúgtam. Hajnalban felültem egy munkásokkal teli buszra, tényleg mind rendes munkásember volt és én semmiképpen sem akartam lehányni őket. Hatalmas önerővel ez sikerült, s megérkeztem Santiagoba. Innen pedig vissza Argentínába. Ezért kellett hétezer métert ereszkednem? 

bohém város bohém függönyei

VALPARAÍSO de nagy kacskaság vagy,de buta,buta kikötő, dombosfejű, loboncos, nem volt érkezésed megfésülködni, soha nem értél rá felöltözni, mindig meglepett az élet. (Pablo Neruda) 

karcos kilátás egy felvonóból 

sabor color, ez egy jó bár

VALPARAÍSO, qué disparate eres, qué loco, puerto loco, qué cabeza con cerros, desgreńada, no acabas de peinarte, nunca tuviste tiempo de vestirte, siempre te sorprendió la vida. (Pablo Neruda)

valparaiso legkedvesebb lakója

Fotók: www.anikomolnar.com (copyright) 

Hogyan lehet lakni egy autóban? Mert én abban lakok az év egy részében, a másik részében bérelt lakásokban. Mindig máshol. Általában a hegyekben. 

1. Mit?

Azt amire vágysz. Mindig egy Subaru Foresterre vágytam. Amikor a kis Fordom 210 ezer kilométer után már fenntarthatatlanná vált elindultam megkeresni egy használautós haveromat, hogy adjon nekem egy jó kis egyterűt. Ez olyan praktikus megoldás lett volna. Volt összesen két és fél millám. Szétnéztem és ott volt. A Forester. Ráadásul dízel, piszok sok kilométerrel, de hát kellett. Az összerázódás nem volt könnyű. Félek is, hogy mi jön még, de most jól vagyunk együtt, s nyilván ez nem tarthat örökké. 

2. A berendezés, szükséges felszerelések

Az első és legfontosabb, hogy attól, hogy az autóba befér valami, még nem biztos, hogy nélkülözhetetlen. NEM szabad telezsúfolni a kocsit, mert akkor nem marad tered.

laptop, wifi, moleskine, kávé

Nekem van egy nyári és egy téli zsákom, abban vannak a ruháim és mivel csak késő őszig kempingezek, csak a nyári cuccaim vannak velem. Egy azaz 1 darab zsák. Ennyi ruha elegendő kell, hogy legyen, és igen magassarkú szandál is van az első ülés alatt. Szóval minimál felszerelés, ami nem kell két hónapig, arra egyáltalán nincs szükséged. A Foresterben aludni jó. Aludni alapvetően olyan autóban lehet jól, aminek a hátsó tere egy lapos raktérré alakítható, nyilvánvaló, hogy gödrökön, kiálló ülésrészeken nem lehet elfeküdni. 

 

A matrac 

Kell továbbá egy ágy. Mászó létemre nyilvánvaló a 2 in 1 megoldásként funkcionáló úgynevezett crash pad, ami három részre összecsukható matrac, így amikor kiveszem a mászáshoz szolgál, amikor beteszem az alváshoz. A crashpad felülete rücskös, nem kellemes tapintású, vagyis kell rá tenni egy takarót, ami praktikus is, mert mosni is lehet. Kell továbbá egy meleg hálózsák, egy kávéfőző, gázfőző, és egy bicikli tartó. A többi luxus. Mint nekem például a kispárna. 

reggeli kávé

Az iroda 

A munkához egy jó aksival rendelkező laptop, egy mobil-wifi készülék, könyvek, valamint fejlámpa.

Bárhol, bármikor... majdnem 

3. Szálláshely választás

Előnyök: Bárhol, bármikor

Korábban sátorral nyomultam, de drámai életmód javulást okoz egy autó, amiben rendesen lehet aludni. És ha esik, akkor leírhatatlan a különbség. 

Svájból menekültem le októberben egy menedékházból, ahova egy fotós munka miatt mentem: a menedékházról kellett képeket készíteni. A házban összesen 3 vadász volt, köztük a ház tulaja a megrendelő. Először csak kísérgetett mindenfelé, mutogatta a gombákat a ház körül, meg a kis virágokat, hogy  azokat fényképezzem le szépen, gondoltam ok, mégis csak ő tudja mit akar a honlapjára tenni. A pasi azonban egyre közvetlenebb lett és olyan poénokat engedett meg magának, amiket csak udvariasságból nem értettem, amúgy elküldtem volna  a fenébe. Aztán a második nap reggel kiütésekkel ébredtem és éreztem, hogy nem bírom tovább. Mondtam, hogy  a képek már megvannak, én pedig innen most  elmegyek. Összeszedtem a cuccom és nekivágtam az ösvénynek. A völgybe leérve megkerestem a csávó irodáját, átadtam a képeket a titkárnőnek, felvettem  a honort, aláírtam mindent, aztán elindultam Svájcból Olaszországba. Nem számítottam rá, hogy kb. öt órát fogok még autózni, lassan beesteledett és nagyon fáradt lettem. Egy hágóba értem ahol csodás fények voltak, én már tök nyugodt voltam, hogy elmenekültem és úgy döntöttem, hogy akkor itt alszom.

Hálistennek egyedül sem voltam a hegy tetején, mert egy pasi a másik parkolóban egy kisbusszal érkezett, s szemmel láthatóan ő is alvóhelyet keresett. Nufenen Passnak hívják a helyet és káprázatos a kilátás. Reggel  pedig rasta birkák társaságában ébredtem. Kávét főztem, olvastam egy kicsit, aztán elindultam Olaszországba. 

Nem mindenhol, nem mindenkor

Sok, nagyon sok helyen nem  aludhatsz a kocsiban, de én nem ezekre a helyekre járok. Nemzeti Parkokban, városokban értelemszerűen nem lakhatsz autóban. Ezeket a szabályokat be kell tartani, már csak azért is, mert nyilván nem aludnék nyugodtan, ha izgulnom kéne, mikor jön a rendőr. 

Ez a kedvenc helyem aludni, Soca part, Szlovéniában

Hátrányok: veszélyes

Aludni benne nem annyira, mert éjszakára be lehet zárni belülről, és azért soha nem alszom gázos helyeken (na jó egyszer már előfordult). A mászóhelyeken, sziklák környékén, hegyekben vagy megszokott dolog az ilyen szerzet, mint én, vagy pedig tényleg veszélytelen, mert senki nem fog megerőszakolni, kirabolni stb. Vagy legalábbis naív voltam, eddig. A probléma ugyanis az, hogy nincs hova tenned a cuccaidat, azok értelemszerűen az autóban vannak. Namármost nem valószínű, hogy valakinek kell a te fehérneműd, vagy mászóköteled, de azért soha nem lehet tudni. Franciaországban a Verdon kanyonban másztam, s szerencsétlenségemre a komputert a kocsiban hagytam. Mire visszatértünk a “szállásra” az autóablak be vol törve, a komputert és a tartozékait elvitték. Ezt már egy másik posztban elmeséltem, borzalmas volt, két napig bőgtem. OK megtanultam  a leckét, de azért nehéz menedzselnem az életem, ha pl. futni akarok menni, s a nyakamon lóg egy laptop, egy fényképező x darab objektívvel…

4. Pénz is kell

Kétségkívül kevés pénzem van, kevesebb, mint amikor full time munkahelyem volt. DE ez választás kérdése, szezononként dolgozni orrvérzésig, majd hónapokig szabadnak lenni egy másik életforma. Nem jobb, nem rosszabb, más. Az autó kétségkívül olcsóbb, mintha szállodákban kellene élnem, szobákat kivenni, vagy kempinget keresni. 

5. Higiénia

Nyilván nem ugyanaz a fíling, mintha reggel besétálsz a pihe-puha ágyból a fürdőszobádba, de pl. egy  folyóparton vagy a tengerparton aludni azért nem is feltétlenül rosszabb. A mászóvilág elég nyitott, szinte mindenhol akadnak barátok, alkalmi haverok, akik  meghívnak egy zuhanyra vagy ahol kimoshatom a ruháim. A kempingekben sem néznek rád furán, ha csak zuhanyozni térsz be, egy-két eurorért általában megoldható. Itt amúgy mosni is lehet általában. 

Bónusz: A Forester tetőablakos, így éjjel ki lehet nyitni a tetőablakot és bámulni a csillagokat. Aztán elaludni a baglyok huhogására. Ha esik, úgyis felébredsz. 

A szabadság már egy teli tank az üres úton...  Hmm.