Füreden Kálmán hajójában aludtunk. Kálmánt senki sem ismerte, na jó Valika némiképp: és ő bizton állította, hogy Kálmán egy angyal. Kálmán tényleg angyal, mert két hajót intézett nekünk, miközben ő az Almádiban lévő Ramada Hotelben zongorázott.
Így beköltöztünk a Róza nevű jachtra, na jó csak kicsi jachtra. Pazar volt minden én megettem anyu főztjét (rizs hallal) a többiek pizzáztak. Bepakoltuk a hálózsákokat és nyugovóra tértünk volna... Kálmán telefonált, hogy húzuk be az ablakokat , mert vihar lesz. Valika elintézte.... megint nyugovóra tértünk volna...de Kálmán telefonált, hogy nem kattog-e az árboc...lehet, hogy nem ezeket a szavakat használta, sőt valószínű, de a lényeg az volt, hogy innnetől kezdve Vali fantáziája egy másik világba került és hamarosan azt képzelte, hogy mi az éjjel a hurrikán és tornádó együtes munkájának következtében a nyílt tengeren fogunk kikötni....
Én nem eközben azzal voltam elfoglalva, hogy a hánykolódó vitorlást ne hánnyam tele... Eközben Judit, Anita és kisérőnk: Krisztián a kissé illuminált állapotban lévő Fekete Péterrel a jóval nagyobb Laura fedélzetén terpeszkedtek... valószínűleg jobban jártak, mint mi, mert Fekete Péter a mérhetetlen mennyiségű alkohol ellenére sem horkolt és mindenki külön kabinban aludt...Hiába a Balatont nem ismerem: mindenesetre nem hánytam, viszont aludni se aludtam. Azt ígérték olyan lesz az éjszaka, mintha anyám ringatna... hát olyan volt.
Valika és Róza reggel próbáltak még aludni...
Én kávét főzni próbáltam, lehetőleg úgy, hogy ne gyújtsam fel a hajót. Juditék valószínűleg fittebbek voltak, mint mi, de gondoltam azt a 23 kilométert, ami rám vár csak lenyomom valahogy. Reggeli a kikötőben, meg kellett állapítanom, hogy a vitrolázósport sem szar...
Összesen 212 km állt előttünk , mindenkire jut egy bő maratonnyi táv. Az X2s Sos Gyerekfalu váltó, nagyrészt trialonosokból állt (vagyis belőlünk) és Vali , aki a Vasas futója is és az SOS gyerekfalu marketingese, hívott még két remek futót: Juditot és Rozit a Vasasból. Elindultunk Tihanyba, ott volt a start. A haditerv az volt, hogy Judit egy nagy futással elhelyez minket a lehető legjobb helyen, aztán mi megpróbáljuk tartani a tempót. Hát Judit elég jót futott, mondhatni fantasztikusat, második nőként ért a levendulamezős Dörgicsére, ahol én váltottam....
Hajtottam mint az állat, 160-as átlagpulzussal futottam, de így is megelőzött egy némber és csak a harmadikok voltunk a váltásnál.
Aztán jött Vali és a vihar. De Vali állta a sarat, vagyis a vihart és tisztességgel és jó idővel lefutotta majdnem 27 kilijét. Aztán Anita jött , ő is jól indult, de eléhezett a végére szegény.
Nem baj, mert Rozi elképesztő sebbességgel körözte le a váltó ötödik, tagjaként az előttünk állókat, úgy ment, minta golyó és be is húzott minket harmadikként, sőt még időelőnyt is szerzett.
Rozi így sprintelt.
Éjjel 11-kor értünk Viktorék(x2s csapatkapitány) nyaralójába és én kissé idegesen próbáltam lefeküdni. Előző nap se aludtunk, reggel ötkor meg ébresztő volt és másnap még egy félmaraton állt előttünk fejenként. Úgy aludtam, mint a tej, pedig szegény Krisztián éjjel érkezett meg bringájával, ő ugyanis bringával kísért minket végig hősiesen. Hozta a vizünket, mondta a sebességet. Sőt Valinak még a szelet is fogta a viharban. És éjjel még Boglárról Zamárdiba kellett tekernie...
Reggel ötkor ébresztő, reggelire nyomtam egy kis kekszet meg tejeskávét. Bogláron Anita kezdett, jól nyomta én már nagyon vártam a váltásnál. Nagyon gyorsan indítottam, túl gyorsan, hamar azt éreztem, hogy nehezen megy. 155-ös pulzust próbáltam tartani, fölötte már fárasztó volt. Nagyon nem esett jól... de tudtam, hogy a harmadik helyünk a tét és annyira nem álltunk jól. A tegnap még negyedik helyen áló csapat már jóval előttünk volt. Siófokig még előttem volt 20 kilométer és nagyon meleg is volt. Végre megjelent Krisztián, hagytuk aludni, de felüdülés volt, hogy megjött. Volt víz és a sebbességet is mondta. addig osztottam szoroztam a perceket, de csak nagyjából tudtam belőni, hogy hol tarthatok. Lassabb voltam, mint amilyen szerettem volna lenni, de azért nyomtam. Még egy sprintre is futotta az uccsó száz méteren, aztán kipurcanatam. Kólát ittam két pohárral a váltóponton, ez valamennyire helyre tett. Innen Vali ment tovább... neki egy dimbes-dombos szakasz jutott.Neki se esett jól, max pulzuson futott sokat, de hősiesen végignyomta és faragott a hátrányunkból vagy öt percet..
Rozi váltotta, aki úgy ment, mint a golyó, vagyis ahogy szokott. Lefaragott tíz percet. Aztán jött Judit, aki egy profi....frenetikus időt 1.18-at futott a 20 kilin, úgy, hogy Tihanyba azért egy jelentős emelkedőn érkezett be.
És harmadikként célba értünk. Szép volt csajok és Krisztián!!! még több kép...
Ajánlott bejegyzések:
-
Erőss Zsolt: "Meg kell feledkezni mindenről, ami itthon van"
-
Our 'old style' master in the mountains: Tatra, in snowstorm, Slovakia #storm #slovakia #tatras #mountain
-
Viharban-fagyban az Alacsony-Tátra gerincen
-
Have an Ice Day! Jeget másztunk a "jegek völgyében".
-
Back to home, bovec, Slovenia. The Predil lake is frozen
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
