Rég volt ilyen kegyetlen túra-év, mindenhol lavinaveszély és sok-sok áldozat és baleset. Ez mindenkit fokozott óvatosságra int, mi sem indultunk el az igencsak lavinaveszélyes Triglavra, de azért kárpótlásul belecsaptunk a lecsóba, szánkóztunk, barlangban kúsztunk és beszereztünk egy afrodiziákumként használatos lestyán alapanyagú páleszt (erről majd később). A tavalyi Salamandra Triglav túra után fogant Triglav-bébi Benedek néven jó egészségnek örvend, állítólag a mostaniak mind Lestyán névre hallgatak majd..:))
Bovec körül a téli hegyek
Első nap a Vrsic(1611m) hágóba indultunk, de fel sem jutottunk, noha az útakadályokat gondosan ellapátoltuk.
Gábor és Tibor lapátolnak
Roli barátunk,- aki holland, de miután már 7 éve a szlovéniai Bovecben él, s kiválóan beszéli a cseppet sem könnyű szlovén nyelvet-, éjjeli szánkózást szervezett. A Mangart(2679m), -ami Szlovénia második legmagasabb hegye, s nyáron pazar via ferratak célpontja-, szerpentinjén a rafinált szlovénok egy valóságos bobpályát kreáltak, ami majdnem 5 kilométer hosszan kanyarog lefelé.
Tünde az éjjeli szlájdoláson
Ide indultunk Roli Lada Nivajával, tetején a csodás verseny szánkókkal. A terv az volt, hogy az első csúszás amolyan tanulóút, aztán mindent bele. Tök sötét volt, csak a fejlámpáink fényében láttuk az utat. Ami, mint írtam erősen kanyargott. Az első bemelegítő szlájdolás után a fiúk versenyt hirdettek, és csúnyán alul maradtak. Barátnőm a szlovén gyógyszerészlány: Natasa egy percet!!!! vert rájuk az 5 kilométeren.
Natasa 6.30:)
Gábor és Dusán versenyzők úgy döntöttek nem hagyják annyiban, aminek az lett a következménye, hogy csúnyán összeütköztek és így amíg sebeiket nyalogatták Tünde is vert rájuk vagy fél percet.
Az éjjeli szánkózás után másnap a szakadó hóesésben a Krn hegyen lévő csodás tóhoz indultunk, ami közel 1000 méter szintemelkedést jelentett. Meneteltünk tehát a hóesésben kb. ezer szintet, mígnem elértünk egy nagy házhoz, ahol csak a téli bivak volt nyitva, de azt is csak egy létrán át egy kis ablakon át lehetett elérni. Itt táplálkoztunk egy kicsit, aztán már nyom nélkül indultunk tovább a tóhoz. Csodaszép volt a behavazott táj, egy tábla szerint tavaly itt közel négy méteres volt a hó.
Ott a bivak bejárata
A tó felé közeledve azonban Konyi repedéseket fedezett fel a hóban, ami azt jelenti, hogy lavina-veszélyes részre tévedtünk. Óvatosan előrement, mi meg egyesével utána. Aztán egy nagy teknőben mentünk tovább, de olyan sokat már nem mehettünk, mert a hóviszonyok egyre rosszabbak lettek. Konyi azt mondta, visszafordulunk. Így elindultunk vissza, újra közel ezer szint, de most lefelé. A hó ugyanúgy esett, mire leértünk már az úton is vastagon állt. Siettünk, hogy még beszerezzük az esti söröket. Amit a fiúk vodkával vegyítettek.
Másnap barlangba indultunk. A barlang igazi kalandpark, Őzike névre hallgat, de most annyira nem mutatta szelíd arcát. Már a bevezető rész jeges volt, s az első 6-7 méteres alagútban komoly jégcsapokat kellett kerülgetni.
Aztán egy kürtő felett átlépni, amiből most hiányoztak a kötelek (megette az idő vasfoga őket) így Konyira lépve lehetett a legkönnyebben áthaladni. Hamarosan egy vízszintes részhez érkeztünk, ahol traverzálni (vagyis vízszintesen mászni) kellett, majd egy szűkebb részen egy kötél segítségével felmászni.
Innen egy vízes árokban kellett tovább csúszni, úgy hogy a kezeket és a lábakat a csatorna falára kellett támasztani. Ha valaki ezt elég ügyesen csinálta, akkor vizes sem lett. Én igen:)
A Krokodil-járat az Őzsuta barlangban
Ezután egy újabb fal következett, de ez már gyerekjáték volt, majd egy hatalmas terembe értünk, ahol lekapcsoltuk a fejlámpákat, s megpróbáltunk csendben maradni. A zajszennyezéshez szokott fülünknek szinte ijesztő ez a dermedt csend. Jó volt, de aztán indulni kellett. Kifelé egy szűk lyukon át. Dusán, Judit, Konyi és Bea nem érték be egy lyukkal, ők még egy keskeny járatot is közbeiktattak, mire a kijárathoz értek. Innen már csak egy 60 méteres ereszkedés várt ránk a jeges falon. A fiúk az élményt a Kilc híres pálinkafőzdéjében ünnepelték, ahol beszerezték a híres lestyán (szlovénul lustrk) tartalmú afrodiziákumot (többi között). Dusán ezek után megalapította a Kilc rajongói klubbját a fészbukon, aminek már szlovén tagja is lett. A Kilc körte és szilvapálinkája egyébként tényleg elképesztő és 10-12 euro nem is olyan sok egy üvegért, különösen, hogy vásárlás előtt egy-két, néha öt feles is lecsúszik, teljesen ingyé...
A Cezsoca-ban lévő Kilc üzem felett egyébként van egy mászóterem, de ez most nem izgatta fel a fiúkat...
Búcsúeste a pálinkafőzde után...nem részletezem...
Fejlámpáink a Kluze erődben
Másnap még nyomtunk egy tíz kilométeres túrát a Svinjak, vagyis a Disznóhegy körül, ez épp elég volt. Érintettük a Kluze erődöt, a szomszédos sötét alagútban született a fenti, "Miro-ihlette" fejlámpás kép. Energiapótlás az isteni konyhájú Letni Vrt-ben, ahol én a kedvencemet, a gorgonzolás sült erdei gombát, a többiek pedig pisztrángot ettek... na meg pizzákat. Sajnáltuk a Triglavot, de a hegy megvár...
Háttérben a Svinjak, a Disznóhegy
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
twollah / bRoKEn hOPe, sUppLeX · http://freewaresoftwarenews.blogspot.com/ 2010.02.11. 16:26:15
