Bombolo, a neve is gyönyörű, de a hely ahol van, az leírhatatlan. Egy barlangkürtőn keresztül kell felmászni egy hatalmas felül nyitott kör alakú barlanghoz. A Grotta dell’Edera, az edera nevű virágról kapta a nevét, ami teljesen beszőtte egykor a barlangot. 

Nem csoda, hogy az itáliai, pontosabban liguriai sziklamászókat megihlette a hely. Nico Acame, aki az egyik legerősebb sziklamászó volt Finale Liguriában, amikor a barlangot felfedezte, azonnal meglátta a Bombolo útvonalát. Egy különleges vezetésű út, nem egyenes, hanem a sziklafalon található tufákat követi, s a barlang egyik mellékágának tetején lévő lyukhoz vezet.

Egészen csodálatos mászás, erőt igényel, de rugalmasságot is. A teteje felé van egy terpeszlépés, ami egészen fantasztikus, innen kell a kivezető méterekhez kissé jobbra elmászni. 

Nico Acame, amikor építette az utat gondosan ügyelt az edera virágra, egyet sem bántott. Mégis valaki kiirtotta a növényt. Sosem derült ki, ki tette az aljas dolgot, de a mászók tudják, hogy azok lehettek, akik a fal más részeire utakat építettek. 

Egészen biztos, hogy nincs az a mászóút, ami indokolja, hogy kiirtsák a névadó virágokat. 

Biokertészet rovarokkal

Nico Acame is dühös, s ma már nem is mászik, persze nem emiatt, hanem mert nagyon fáj a keze. Ideje nagy részét különleges kertészetében tölti. Nem biokertészet, hanem rovarokat használ. Jó rovarokat a rosszak ellen.

Tény, hogy a fél tucat paradicsomfajta ízét, amiket megkóstoltam, sosem felejtem el. Édes, zamatos, paradicsomíz. A zöldségei egészségesek és szépek. A banánfái már pusztulnak, de hát nem minden kísérlete jött be. 

Nico nem csak az üvegházban alkot, de egy elismert modern művész is. Nagyon elismert. Mindenben. Együtt mászott Patrick Edlingerrel, Verdon atyjával. A sziklamászásban megrokkant kezeivel szemétből, hulladék anyagokból készített szobrokat rejt el az olivafák és paradicsom ültetvények közé. Sétálok az olíva ligetben és a kövek közül arcok vicsorognak rám. Egyszerre rejtélyes és lenyűgöző az egész. 

Az egyik üvegháza a műterem. Annyira csodálatosak a fények benne, hogy new yorki fotósok is bérbe veszik időnként, de Nico művész barátai egész Európából jönnek ide alkotni, írni. 

Az üvegház is telis tele van csodás szobrokkal, sílécekből, eldobott olajoskannából, rozsdás fémlapokból alkotott művekkel.

De Nico Accame maga egy fantasztikus ember. akinek lényében van az alkotás. Mindegy, hogy az egy sziklamászó út, avagy egy szobor, vagy egy fürt paradicsom, a lényeg, – tanúsíthatom–, hogy minden remekmű. Vannak ilyen emberek. 

A Bombolo (6b nehézségű út) is ilyen remekmű. Életem legszebb útja, s természetesen előre másztam, vagyis én vittem fel a kötelet, de egy ilyen utat csak így lehet megmászni. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.