Hajnali két óra van. Csillagos az ég és fagyos a levegő. A 3817 méteren lévő Gouter Ház étkezőjében az asztalokon és az asztalok alatt is alszanak. A házban száznegyven ágy van, de ilyenkor augusztusban, “csúcsidőben” ez is kevésnek bizonyul. Aki nem foglalt magának április elején helyet, az ugyanannyi pénzért az asztalok alatt aludhat. Ha jó idő van, minden hajnalban valóságos ostrom alá veszik a hegyet. Már késő este elkezdődik a taktikázás: ki indul elsőként. Aki első, nem kerülgeti a többiek kígyózó sorát, viszont neki jut a nyomtaposás hálátlan feladata. 

 A csúcsról visszafelé

Idén kétszer is megmásztuk a csúcsot, mind a két alkalommal második csoportként indultunk. Amikor visszanéztünk a Dom du Gouter 4304 méteres csúcsáról, fejlámpák kígyózó sora látszott, s ebből sejteni lehetett, hogy nem lesz “fáklyásmenet” a csúcsgerincen haladni, s főképp visszafelé jönni. A gerinc ugyanis helyenként mindössze 20- 30 cm széles, alig fér el rajta egy ember is. Ilyenkor a lefelé tartó csoport lelép a meredek hólejtő felé, s elengedi a felfelé menőket - ha legalább az egyik fél ismeri a szabályt. A 4362 méteren áll a Vallot Ház, egy fémkunyhó,   ahol vész esetén akár 12 ember is átvészelhet egy vihart. Nem valami bizalomgerjesztő hely. Koszos és büdös, de van néhány takaró, és egy vésztelefon, amelyen a bajba jutottak segítséget hívhatnak.

Claude Gex hegyivezető, a Compagnie des Guides de Chamonix (a Chamonix-i hegyivezetők társasága) tagja, évente öt alkalommal vezet bátor vállalkozókat a Fehér Hegyre. Amikor fiatalabb volt, akár 15 túrát is vitt, de most azt mondja: ez már sok lenne: unná is, de a szervezetét is nagyon megviselné.

Egy túráért úgy 700 eurót kap. Ehhez jön még az egy-két napos felkészítés, amiért körülbelül ugynennyit kapnak a hegyivezetők. A francia hegyivezetők összesen ezerötszázan vannak, de tízezer síoktató is van rajtuk kívül, akik szintén vezethetnek túrákat. Claude azt mondja, egy klienssel érzi magát a legjobban, kettőt már nehéz felügyelnie.

A hegyivezetők Saint Gervais-i irodájában is készséggel adnak információt: a hegyivezetők 745 eurót kapnak egy Mont Blanc-túráért és 855 eurót a három napos felkészítő kurzusért. A Gouter Házban három és fél hónapig tart a szezon, szeptember közepén zár a ház. Nadine és Claude Barnier tavaly hat évre szerződött a tulajdonos Francia Alpin Klubbal (CAF) a menedékház üzemeltetésére. Nem volt sok jelentkező, ilyen magasságban kemény az élet, különösen a munka. Frank Hiennel és David Piollal gyakorlatilag hajnali kettőtől este nyolcig folyamatosan dolgoznak. Elképesztő rutinnal bonyolítják le a vacsorát, ami 140 ember esetében nem hétköznapi teljesítmény.

"Nehéz munka ez, a magasság megviseli a szervezetet. De megéri, emberileg és anyagilag egyaránt. Amit a szállásért fizetnek, az egy az egyben az Alpin Klub kasszájába megy, az öszes többi bevétel a miénk. Mindent mi szerzünk be: az ételeket, az italokat. Mi fizetjük a helikoptert, mindent, ami a ház üzelemeltetéséhez tartozik - meséli Nadine Barnier. - A hegyre helikopterrel jön fel minden héten. A víz a legnagyobb kincs, egy üveg ásványvíz 5 euróba kerül. A forró víz hóból készül, de az energiát is meg kell fizetni, hiszen 3800 méteren több energia kell egy liter víz felforralásához. A forró víz is 5 euró tehát, hiába hólé az alapja."  

 Hóviharban a hegymászók

"A helikoptert percre fizetjük, 30 euróba kerül egy perc, egy forduló tíz percig tart, s ezzel   körülbelül 500 kilogramm áru érkezik” – mondja Nadine, tehát 1 kg áru, vagyis például egy liter víz 60 centért érkezik fel 3800 méterre. Nyaranta 8000 turista érkezik a menedékházba, hiszen a Gouter Ház a Mont Blancra vezető utak legnépszerűbbike mentén áll. A menedékház tarifája 27 euró, de a legtöbben a félpanziót választják 58 euróért. Sok hegymászó féláron kapja a szállást, mert tagja valemelyik alpesi klubbnak. De így is közel 200 ezer euró bevétel vándorol csak a Gouter Házból a Francia Apesi Klub (CAF) kasszájába.

 Vendégek érkeznek a Gouter Házba 3817 méterre