2009.08.19. 15:21
A szűzlányterpesz és a repülő róka a Hochkönigen, 3000 méteren
Az osztrákoknak néha humoruk is van és értenek az alpesi marketinghez. Amikor megnéztük azt a videot, mindannyiunknak kicsit megremegett a keze-lába, s azonnal tervezni kezdtünk....A következő célpont: a Königsjodler, a Hochkönigen.
A mászást a bájos Erichhüttéből kezdtük, ahova könnyű félórás sétával lehet feljutni-cuccostul! A háziak kedvesek -a néninek komoly kis bajuszkája van, de nagyon kedves. Igazi osztrák hangulat, már a takarodónál fizetni kell:), egy tepsi almáspite mellett elhaladni nem kis önerőt igényel, de a szállás tüchtig és 8 euroért (alpen klub tagsággal) ez nagyon rendben van. Reggel korán indultunk a hátizsákokkal és két óra alatt már a sziklafal alatt ácsorogtunk. A klettersteig első D-s (nehéz ) része szelekciós tényező: aki ezt nem bírja el se induljon, ugyanis ez vár még rá kb 1700 méteren.
Már az első pár torony után felmértük, hogy ez valóban az egyik legszebb, de a leghosszabb klettersteig is a "piacon". A mászás azonban cseppet sem fárasztó, köszönhető annak a vidámparknak, amit az osztrákok építettek ide. Kezdődött mindjárt a címben is beharangozott szűzlányterpesszel, ami valójában csak a fiúknak okozhat nehézséget:)))). Az egyik sziklafalról a másikra ugyanis egy gatyarepesztőt kell lépni, miközben tekintélyes mélység tátong alattad.
Egy kötélhíd következett, ami azért volt izgalmas, mert ahhoz, hogy az "egyszál" drótra ráállj, le kellett mászni két métert. S amikor már azt hittük fixen állunk, jöttünk rá, hogy az egész baromira imbolyog.
.jpg)
Na mindegy pár méter az egész, aztán jönnek a gyönyörű tornyocskák újra. Mindegyiknek neve is van, de ezzel most nem terhelnénk senkit.
És amit mindenki nagyon várt: A flying fox, vagyis a repülő róka. Ez tulajdonképp egy drótpálya, amin jó átcsúszunk a mélység felett. ha nem fékeztük egymást egy segédkötéllel jól be is gyorsult az áldozat a dróton, ahogyan Csaba is tette, miután elengedtem a kötelet, ami szétégette a kezem.
A flying fox után újra mászás: néhol D-s részek megint és a Hochkönig csúcsa még nagyon messze volt. A tornyok eszméletlenül néztek ki, de az egész gerincről csak a visszaúton lehetett egy olyan fotót készíteni, ami valamennyire legalább visszaadta az egymás után sorakozó sziklatűk szépségét.
A legutolsó és legnagyobb tűre vitt fel a legnehezebb mászóút. Előtte ebédszünetet tartottunk, mert legalább 5-6 órája kapaszkodtunk már a drótba-sziklába. Hosszasan D-s, illetve C-s részek váltakoztak, de amolyan örömmászás volt ez. Felértünk.... a Matras Haus innen még fél órányira volt, s ezt az utat hóban kellett megtenni. Felvánszorogtunk. A házba épp egy helikopter szállított fel két embert-valószínűleg háziakat. Itt olyannal találkoztunk, amivel még "hegyi pályafutásunk" során nemigen. Egy kis kártyát nyomtak a kezünkbe és azon lehetett minden rendelésünket leadni. Sör egy vonás, pasta egy pecsét...
Mi Csabával kimentünk a ház elé zacskós kaját főzni, a többiek inkább rendeltek. De a furfangos osztrákoktól ásványvizet pl csak reggel lehetett venni, este ugyanannyi zsetonból csak feleannyi vizet vehettél, mint reggel és az is szóda volt. (Nyilván gleccservíz szénsavval). Aztán Emese reggel már hiába próbált kávét kérni, mert az este nem íratta fel a kártyára, így nem kapott....na ennyit erről.
A lefelé utat már ködben tettük meg, néhány hólejtőn kötélbiztosítást tett be Konyi. Nagyon hosszú a lejövet, a végén már mindenki csak a sörről álmodott, ami Pidingben várt ránk. Másnapra a Pidinger Klettersteiget terveztük. A beszállást bringával akartuk megközelíteni, de a bringakölcsönzős közölte, hogy ő ugyan ad nagyon szép csomagtartós trekkingbicajokat, de aztán azzal délre tekerjünk vissza hozzá!!! Ezen jót derültünk és nekivágtunk gyalog! A ferrata beszállása két és fél órányi kaptató után érkezett, s vele együtt egy kiadós zápor is. A falon, s annak piszok nehéz D-s részén már a csapat fele lógott, amikor Koynival úgy döntöttünk visszavonulót fújunk. Ez azzal járt, hogy a társaság felét a csúszóssá vált sima falon kötélbiztosítással leresztette Konyi, s elindultunk lefelé. Jól döntöttünk, mert ugyan egy osztrák pasas, aki a mentést egy fekete ernyő alatt nézte végig, komótosan eltette az ernyőt, majd elindult felfelé, de innentől kezdve folyamatosan dörgött és villámlott. Az pedig egy 700 méteres villámhárítón nem annyira kellemes.
Mászás helyett söröztünk. Másnap pedig felküzdöttük magunkat a fantasztikus Fallbach ferratan, ami egy több száz méteres vízesés mellett húzódik. A remek szikla, remek mászást takar.
Nehéz ugyan, de káprázatos!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
girosz · http://www.girosz.hu 2009.08.19. 16:23:50
Mennék én is ilyen helyre, csak a műtött csukló és a jobb kondi hiánya kavar be :)
repecs 2009.08.19. 16:36:07
j311 2009.08.19. 17:44:24
salamandra · http://www.anikomolnar.com 2009.08.19. 19:43:22
Fittipaldi 2009.08.19. 19:44:20
A sziklamászás egy borzasztó dolog, szerintem. Mi van, ha megcsúszik az ember, vagy kijön a falból az a drót (mert már régi), leesik és jól megüti magát, ne adj isten súlyosabb probléma adódik, mondjuk meghal?
salamandra · http://www.anikomolnar.com 2009.08.19. 19:49:42
