Sokk. Nagy Britannia öregjei a jövő ellen szavaztak, a fiatalok sírnak. Persze vannak fiatalok, akik nem. Félelemből és ostobaságból született döntés. Most nem mennék bele abba, hogy az Unió miért működik rosszul, vannak akik ehhez nálam sokkal jobban értenek. De azt az Európát, aminek hálistennek mi is tagjai vagyunk, szeretem. Tegnapelőtt reggel érkeztem meg a kis olasz házikómba, reggel hatkor indultam, délelőtt tízkor már itthon voltam. Három nap a vibráló Budapesten, ami tele van energiával.

Piknik a Szabadság-hídon a naplementében több száz emberrel. Csak. Mert piknikezni jó. A legjobb. Budapesten, Szlovéniában, Olaszországban. Magyarokkal, szlovénekkel, hollandokkal, angolokkal. A földön ülve a Duna felett boroztunk és sós mandulát ettünk. 

Lassan lement a nap a Duna felett és minden fantasztikusan színes volt. Ubert hívtam, a magyar kártyámon nem volt épp pénz, gyorsan bescanneltem az olaszt. 

Holnap reggel megyek Svájba dolgozni, ahol egy holland cégnek trénerkedek. De két hete még a szlovéniai Soca folyó partján ültem, ahol egy holland és egy szlovén nagyon jó barátommal pisztrángot sütöttünk. A Socán egyre több magyar dolgozik és nem "gazdasági bevándorlók", hanem a többségük azért jön ide, mert ez egy mágikus hely. Aki nem, az úgyis elmegy. A Soca türkiz víze beszippant és nem ereszt. 

Minden évben többször sütünk itt pisztrángot, sajnos a pisztráng árust feljelentette a sozmszédja, hogy nem ad számlát, így csak ismerősnek árul már. Két euro egy hatalmas és friss hal, kibelezve. 

Megvettük – immár titokban – levittük a partra, tüzet raktunk. Szedtünk pár ehető gyógynövényt útközben, fokhagyma és olivaolaj rá és mehet a tűzre. Főztünk krumplit otthon, így dobtuk  a parázsra, mert így már az is kész van, mire  a hal megsül.

Roli, a holland hozott dinnyét, amibe a kutyája, aki még kicsi és neveletlen, azonnal belemászott. 

Tegnap chateltem a szintén szlovéniában élő angol haverommal, aki mérhetetlenül el van keseredve. Ő imád Szlovéniában élni, és az összes üzleti ügye Európához köti, s ha nem lép valamit (házasság, másik állampolgárság) akkor az élete éveken belül biztosan megnehezedik.

Én magyar vagyok, de ugyanenyire európai is. És kedden még mind azok voltunk a Szabadság hídon: angolok, magyarok, spanyolok, olaszok… Én nagyon sokat köszönhetek az Uniónak, az olasozktól megtanultam enni, a szlovénoktól a természet hihetetlen szeretetét és tiszteletét, a hollandoktól angolul tanulok most is és az angolok azok, akik vigyáznak rám... Sorrry for them. Bye Bye Britain! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.