A fiúk fennmaradtak a Colera táborban 5970 méteren, ami tulajdonképp a hármas tábornak felel meg. Az Aconcagua csúcsát - ami kb 100 kilométerre van Santiagótól, Chile fővárosától -, innen szokták mászni. A másik tábor, a Berlin kicsit lejjebb van és csak sokkal később süti meg a nap, ami mínusz 20 fokban nem mindegy.

Az expedíció indulásáról itt olvashattok: Úton az Aconcaguára: Madrid-Buenos Aires

Odaát Chile

A táborok az úgynevezett normál úton vannak, ami a Horcones völgyben vezet. Ez tulajdonképp a chilei határ közelében fekszik. 5000 méter felett bármelyik táborból már látszik Chile.

Én lejöttem a Colera magasságából a kettes táborba, majd ott a 25 kilonyi cuccot összeszedtük és lemásztunk a 4300 méteren lévő alaptáborba. A Plaza de Mulas, vagyis az öszvérek tere nevű alaptábor olyan, mint egy kis falu.

Ott lenn Plaza de Mulas (5000 méterről fotózva)

De élni itt sem könnyű, szinte naponta evakuálnak valakit,akinek a magasság és a 22 kilométeres felvezető út annyira megviseli a szervezetét, hogy magashegyi betegséget kap. 

Itt a Lankosok sátra mellé vertük fel kis sátrunkat, ami dacára annak, hogy nem hegyi sátornak tervezték, keményen állta a sarat a 100 km/h-ás szélben 5050 méteren a Canada táborban két éjjen át is. Lefeküdtünk korán, mert megviselt minket a 4 éjszaka 5000-5500 méteren a mínusz 15-18 fokban...

Aztán egyszer arra ébredek, hogy mozog minden... azt hittem hatalmas szél támadt, de annál furcsábban mozgott a sátor. Mintha vadul rángatták volna az alját ide-oda. Azonnal beugrott, hogy földrengés van, de próbáltam másra fogni. Kinyitottam a sátor ajtaját és kinéztem. Vakítóan fehér volt az éjszaka, majdnem telihold.

Mások is felébredtek. Figyeltem a sziklákat, hogy mozognak-e. Szétnéztem, hogy honnan várható sziklaomlás, de a tábornak e része, eléggé védett helyen feküdt. Persze, ha több száz kilos tömbök indulnak meg a környező falakról, akkor itt sem  véd meg minket a jóisten sem...

A fiúkra gondoltam, mi lehet a Colerában...

A földmozgás (tierra moto) percekig tartott, ami nagyon hosszú időnek számít. Reggel Carlos a Lanko tábor vezetője azonnal a rádiót kapcsolta be, mindenhol a tierramoto-ról beszéltek... A tábor oldalát teleszórta kővel a földrengés. Azonnal beszélni kell a rangerekkel (parkőrök), hogy mit tudnak a fönti táborokról. De szerencsére sehol nem volt sziklaomlás.

A Horcones völgyet azonban eléggé szétszedte a földrengés, a Playa Ancha sivatagjában hatalmas repedések keletkeztek.

A közeli 5004 méteres Cima Bonete-re is csak rádiókkal felszerelkezve engedtek el minket a rangerek, akik legszívesebben bezártak volna minket, mert attól tartottak, hogy a földrengés miatt megmozgatott kövek maguk alá temethetnek minket. Tényleg úgy mentünk, hogy minden kő mozgását figyeltük. Valóban átrendeződött a terep. Néhol a morénán vezető ösvényen nehezen lehetett nyomokat találni, de azért pár óra múlva  a csúcson voltunk...

A bejegyzés trackback címe:

https://salamandra.blog.hu/api/trackback/id/tr641805537

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tucano 2010.03.04. 11:03:33

Hahó Anikó! Nagyon komoly az éjszakai sátras fotó! Remélem minden oké, vigyázzatok magatokra!

Sabino Tejedor 2010.03.04. 11:04:56

Örülünk, hogy jól vagytok, és gratulálunk a mászáshoz! Julcsit ezúton is külön pusziljuk!
A Banda

truebeliever 2010.03.04. 11:12:48

Ja és gratulálok a fotókhoz, ha ti csináltátok:)

Grafogirl 2010.03.04. 11:30:20

Uhh a végén kiderül jött néhány magyar Chilébe csak, hogy földrengéses tapasztalatot szerezzen...
www.grafogirl.b13.hu

nyuszifül67 2010.03.04. 12:05:48

gyönyörűek a fotók!

virtualista 2010.03.04. 13:51:30

Gratulálok nektek, ügyesek vagytok és jó, hogy megúsztátok! Szuper fotók, de remélem írsz még többet is.
süti beállítások módosítása