Tervünk a 6963 méter magas Aconcagua megmászása volt. A Cerro Aconcagua, a déli félteke és Amerika legmagasabb csúcsa Argentínában helyezkedik el, csak Ázsiában vannak magasabb csúcsok. Határai északon és keleten a Valle de las Vacas , nyugaton és délen a Valle de los Horcones Inferior. Nevének eredete nem teljesen tisztázott, valószínűleg az arauka Aconca-Hue vagy a kecsua Ackon Cahuak szóból jön, melyeknek jelentése „szikla őrszem” (wikipedia).

A legkisebb „nyolcezres”, így is szokták hívni Amerika legmagasabb csúcsát, ami tulajdonképpen egy majdnem  „hétezres” hegyet takar. Az Aconcagua technikailag könnyű mászás, de a magasság és az időjárás változékonysága miatt mégis komoly vezetést és felkészülést igényel. Az Aconcagua megmászása hegymászó technikát nem igényel, de pszichikailag kemény erőpróba, a ritka és nagyon száraz levegő és  a „fehér szél” kemény próbát jelent a legkitartóbb és legedzettebb turistáknak is. (A fehér szél egy különleges légköri jelenség, amely hirtelen jön és szokatlanul erős tud lenni.) A mászás előkészülete az Aconcagua Nemzeti Park fővárosában, Mendozában kezdődik.

Mendoza (760m)

Mendoza tulajdonképpen elviselhetetlen város lenne, ha nem telepítették volna tele platánokkal. Így azonban nagyon kellemes, nincs benne semmi, de nincs is rá igényünk. Enni-inni lehet, méghozzá olcsón és fenséges borok vannak.  Egy marhaszeletért sem kérnek többet , mint 30-40 peso, ami 1500-2000 forint, a saláta 15-20 peso, vagyis 1000 forint körül van egy jobb étteremben. Itt van egy turisztikai minisztérium, ahol nagyon sok pénzért adják az Aconcagua csúcsengedélyeket. Azt is csak iszonyatos mennyiségű papírmunka után. Mendozában bevásároltunk a hegyre, mindent lehet kapni és az engedéllyel ellentétben aránylag olcsón.

A fiúk fennmaradtak a Colera táborban 5970 méteren, ami tulajdonképp a hármas tábornak felel meg. Az Aconcagua csúcsát - ami kb 100 kilométerre van Santiagótól, Chile fővárosától -, innen szokták mászni. A másik tábor, a Berlin kicsit lejjebb van és csak sokkal később süti meg a nap, ami mínusz 20 fokban nem mindegy.

Az expedíció indulásáról itt olvashattok: Úton az Aconcaguára: Madrid-Buenos Aires

Odaát Chile

A táborok az úgynevezett normál úton vannak, ami a Horcones völgyben vezet. Ez tulajdonképp a chilei határ közelében fekszik. 5000 méter felett bármelyik táborból már látszik Chile.

Én lejöttem a Colera magasságából a kettes táborba, majd ott a 25 kilonyi cuccot összeszedtük és lemásztunk a 4300 méteren lévő alaptáborba. A Plaza de Mulas, vagyis az öszvérek tere nevű alaptábor olyan, mint egy kis falu.

A hegymászás 50 százalék pakolásból, 30 százalék öltözés-vetkőzésből és 20 százalék mászásból áll. Nem biztos, hogy az arányok stimmelnek. A reptéren közölték , hogy a csomagom a megengedett 23 kilot csupán 8 kiloval lépi túl! DE a többiek sem álltak jobban, nekiláttunk pakolni. Kipakoltunk és egy csomagól kettőt csináltunk.

Aztán végigettük Madridot a hazulról cipelt mákospitével, átszáguldottunk a központon, aztán flamencotáncos barátnémmal egy flamenco-bárban ütöttük el az időt a repülő indulásáig. 

Tervünk az Aconcagua megmászása. A 21 napos túra 16. napján támadjuk a 6963 méter magas csúcsot. A Cerro Aconcagua, a déli félteke és Amerika legmagasabb csúcsa Argentínában helyezkedik el, csak Ázsiában vannak magasabb csúcsok. Határai északon és keleten a Valle de las Vacas , nyugaton és délen a Valle de los Horcones Inferior. Nevének eredete nem teljesen tisztázott, valószínűleg az arauka Aconca-Hue vagy a kecsua Ackon Cahuak szóból jön, melyeknek jelentése „szikla őrszem” (wikipedia).

A legkisebb „nyolcezres”, így is szokták hívni Amerika legmagasabb csúcsát, ami tulajdonképpen egy majdnem  „hétezres” hegyet takar. Az Aconcagua technikailag könnyű mászás, de a magasság és az időjárás változékonysága miatt mégis komoly vezetést és felkészülést igényel. Az Aconcagua megmászása hegymászó technikát nem igényel, de pszichikailag kemény erőpróba, a ritka levegő és  a „fehér szél” kemény próbát jelent a legkitartóbb és legedzettebb turistáknak is. (A fehér szél egy különleges légköri jelenség, amely hirtelen jön és szokatlanul erős tud lenni.)

Buenos Airesben reggel kilenckor érkeztünk meg , 24 óra utazás állt mögöttünk. Egy San Telmo nevű negyedben szálltunk meg , ami olyasmi, mint Londonban a Soho.

Rég volt ilyen kegyetlen túra-év, mindenhol lavinaveszély és sok-sok áldozat és baleset. Ez mindenkit fokozott óvatosságra int, mi sem indultunk el az igencsak lavinaveszélyes Triglavra, de azért kárpótlásul belecsaptunk a lecsóba, szánkóztunk, barlangban kúsztunk és beszereztünk egy afrodiziákumként használatos lestyán alapanyagú páleszt (erről majd később). A tavalyi Salamandra Triglav túra után fogant Triglav-bébi Benedek néven jó egészségnek örvend, állítólag a mostaniak mind Lestyán névre hallgatak majd..:))

 Bovec körül a téli hegyek

Első nap a Vrsic(1611m) hágóba indultunk, de  fel sem jutottunk, noha az útakadályokat gondosan ellapátoltuk. 

Gábor és Tibor lapátolnak

Sírkövén ez a felirat  áll: EXCELSIOR! (vagyis csak felfelé!). Franciaországban temették el, miután 1885-ben Ottó bátyjával elérték az addig elérhetetlennek tűnő  franciaországi Meije 3982 m-es fő csúcsát, a Grand Pic-et. Néhány nappal később a hegy déli oldalán a gerinc előtti utolsó falrészen lezuhant és meghalt. Elszakadt a mászókötele. Dr. Zsigmondy Emil 24 éves volt.

Rövid élete hegymászó pályafutását korán kezdte: alig volt tizenhárom éves, amikor megmászta a Falkenmauertörlt és két év múlva, tizenötévesen egy 26 órás túrán 68 kilométert gyalogolt és 2600 méter szintkülönbséget tett meg a Resseck 2959 méteres csúcsáig. 1879-ben mászta meg az addig legyőzhetetlennek tűnő Feldkopf csúcsát, amit tiszeletére Zsigmondy csúcsnak neveztek el. De róla nevezték el  a Meijle hegyén lévő Zsigmondy-csorbát, és  a Dolomitokban a Zsigmondy hüttét és a Zsigmondy-gerincet is. A Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség egyik legrangosabb elsimerésének szánta a Zsigmondy plakettet. Igen ám, de az alapító okiratba beletették, hogy csak olyan hegymászó adhatja át a díjat, aki már megmászta a Zsigmondy csúcsot. De ilyen nem akadt!